A rácsodálkozás pillanata – interjú Huszti Kingával
Huszti Kinga nemezes iparművész bakonyszücsi művésztelepén évek óta visszajáró művészek inspirálódnak egymás munkáiból a természetből, a faluból és zavartalan környezetéből. Mindnyájan máshogyan használják a gyapjút, dolgozzák fel nemezzé, és akad olyan is, aki grafikusként vagy illusztrátorként van jelen. IV. Bakonyszücsi Művésztelep – PÁRLAT című kiállítása március 20-án nyílik.
Kovács Gabi Huszti Kingával beszélgetett.
Kiállító művészek: BÓDI KATI grafikus, illusztrátor; BOROS ANIKÓ nemezes iparművész; HUSZTI KINGA nemezes iparművész; KOVÁCS GABRIELLA textilművész; PÓCS JUDIT nemezes iparművész; VOTIN DÓRA festőművész.
Valaha könyvrestaurátor voltál, csak később, folyamatos keresgélés után fedezted fel a gyapjút. Mi bűvölt el benne?
A végtelen lehetőség. Ebből az anyagból szinte mindent el lehet készíteni: ruhadarabokat, szőnyeget a lábunk alá, táskát vagy tárolót a holminknak, képet a falra, sőt magát a hajlékot. Könnyebb felsorolni, hogy mi nem készíthető el gyapjúnemezeléssel. Nem lehet megunni.
Négy éve létrehoztál bakonyszücsi házadban egy művésztelepet. Nagy vállalkozás. Mire gondoltál, mikor ezt eltervezted?
Több helyiség van a házban, a volt istálló és tároló is rendelkezésre áll, nagy a kert, békés zsákutca falu a miénk. Ez a bőség szülte a gondolatot, hogy ezt megosszam másokkal is. Így született a művésztelep. Votin Dóra festőművészt kértem, hogy ő a képzőművészek közül, én pedig az iparművész barátok és becsült kollégák közül hívok meg évről évre néhányat.
Sokféle gondolkodású művész dolgozik veled: van aki kavicsos ékszereket készít, van aki a nemezelést szövéssel keveri, más térplasztikán át a falitextilig a textilkészítés különböző területeivel foglalkozik, és még lehet sorolni, de az biztos, hogy a nemezelés, a gyapjú mindenkinél jelen van. Mit kezdenek ők a művészteleppel, mennyire inspiráló együtt dolgozni?
Épp az az érdekes, hogy különbözőképpen használjuk fel ugyanazt az anyagot. Izgalmas az is, hogy betekinthetünk más területen alkotók világába. Ezért nagyon inspiráló együtt dolgozni. Esetleg korábban csak olvasmányainkból ismert technikákat most élőben figyelhetünk meg. Váratlan ötletekkel állhatunk elő egymás számára, gazdagítjuk egymás világát.
Akad olyan festő is, aki nemezelés helyett, talált tárgyakra festi műveit. Ez hogy kapcsolódik művésztelep filozófiájához?
A résztvevők között nem a nemezelés az összekötő kapocs. Így nem meglepő, hogy van aki nem foglalkozik gyapjúval a művésztelepen. Bár már kettő festőművésznél is előfordult, hogy gyapjút alkalmazott a Bakonyszücsön készült munkájában.
Ha van a művésztelepnek filozófiája, – inkább talán célkitűzése van – az az, hogy lehetőséget biztosítson a felszabadult alkotásra.
“Amikor az élet akadálypályáján előrejutva, végre együtt vannak a művészek, akkor teljes figyelmüket az alkotásnak szentelhetik. Engedik, hogy a jelen, az adott pillanat kihívásai és lehetőségei alakítsák munkájukat, ezeket az érzéseket, állapotokat képezik le”. Ez talán a kiállítás mottója. Művészet és jelenben levés mit jelent a számodra?
Az idézet a művésztelepet bemutató szövegből származik. A művészet és a jelenben lét számomra a rácsadálkozásnak azt a pillanatát jelenti, amikor egy épp létrehozott alkotás tükröt tart nekem. Megmutatja, hogy az anyag és az én találkozásomból mi született, mi van bennem éppen most.
A nemezelés egy elég régi technika, mit fedezhet fel benne a 21. század?
Mindenki felfedezheti személyesen, a saját igényeinek megfelelő formában. Hiszen már egy óvodás is képes játékot gyúrni magának a gyapjúból, de hangszigetelő panel is készülhet belőle ipari technikával. A gyapjúnemez több ezer éves jelenléte bizonyítja létjogosultságát és sokoldalú felhasználhatóságát, melyet az emberi találékonyság ki is aknáz.
Képek: Aczél Márk
