Hírek

”Én nem akarom elmondani, hogy mit lássanak bele.” – interjú Rabóczky Judit Ritával

Hét harcos és huszonegy portré szégyenmaszkkal. Rabóczky Judit Rita szobrászművész március 16-án nyílt Vasra verve című kiállításán nem sok hely marad levegőt venni a karóba húzott félszobrok és az ikonosztázban elrendezett maszkos portrék között.
A kiállításon beszédet mondott: Szabó T. Anna költő, közreműködött: Kaardatyah zajzenész és Gergye Krisztián táncos performer. Kurátor: Nagy T. Katalin
Kovács Gabi Rabóczky Judit Ritával beszélgetett.

A meglehetősen beszédes Vasra verve című kiállításodon büsztöket láthatunk testek nélkül, maszkokat fejek nélkül. Ha jól tudom a szobrok alapanyagaira a szülői ház körült leltél rá…

Ezen gondolkodtam, hogy büsztok-e, de inkább félalakoknak tartom ezeket a szobrokat. Én alapvetően Pesten élek, de az első covid hullám alatt hazaköltöztem Egerbe, apukám lakatos volt, most már nyugdíjas, így nem véletlen, hogy az egész telek olyan, mint egy vaslerakat, tele mezőgazdasági tárgyakkal – ezekből a talált tárgyakból, majdnem ready-made-ként raktam össze a szobrokat. Két alak korábban már volt kiállítva, most a B32-ben ezekkel kiegészítve, hét főből álló harcos csapatot installáltam a térbe. A figurák olyanok, mintha karóba lennének húzva, az alattuk lévő posztamensek miatt. Gyerekkoromban mindig is vonzódtam a Csillagok háborújához, vagy a Mad Max-hez, a Szárnyas fejvadászhoz, ezekhez az utópisztikusnak nevezhető látványvilágokhoz, amelyek az én esetemben szerintem nincsenek jelen a szobraimban, mégis miközben dolgoztam, be-be villantak ezek a filmek is.

A groteszk szobrok, mintha valami steam punk divatbemutatóról jöttek volna, de mint olvastam, ezek a félalakok a nagyravágyó, öntelt parancsnoki magatartást jelképezik.

Annyi mindent látnak a szobrokba bele, de én nem akarom elmondani, hogy mit lássanak bele, nem baj? Nem szeretném beskatulyázni a szobrokat, nagyon lehatárolnám ezzel munkám, az egyik ismerősöm szerint még a mostani háborúval is kapcsolatos. Semmi köze nincs a háborúhoz, sokkal előbb csináltam ezeket a figurákat. Szimultán szobrász vagyok, parallel dolgozom legalább öt szobron nagyjából, így készültek el a katonák is. Most katonáknak mondom, de nem jó szó az, hogy katonák, inkább maradjunk a harcosoknál. A katonában most nemzeti- és politikai irányultság van, és ki akarom venni belőlük ezt a politikai aktualitást. A groteszkség viszont egyáltalán nem esik távol tőlem, majdnem minden munkámban benne van, majdnem minden munkám groteszk és humoros.

A maszkok pedig a XVI. században elterjedt szégyenmaszkok leszármazottjai. De ma akár fétistárgynak is láthatjuk, sőt a Bárányok hallgatnak című film is eszünkbe juthat róluk. Hogy találtál rá erre a témára?

Minden nap dolgozom, különböző munkafolyamatokban vagyok, és amikor csinálom a szobrokat, a tárgyakat, akkor ezek a folyamatok egymásból kiindulva építik a következő művet. Egyik ötletből jön a másik. Amikor készítettem a harcosok fejét, és ilyen félkész állapotban voltak, poénból megfogtam az egyiket, és az arcomra raktam egy fotó erejéig. Ez aztán vitte tovább a történetet, és egyre konkrétabban csináltam már a következő vasálarcot, vasmaszkot, szégyenmaszkot. Munka közben teljesen rápörögtem erre a szégyenmaszk dologra, ami ugyebár bőven a középkorból jön, és nem is tagadom, de én ehhez történelmi korhoz erősen vonzódom. Most is ezt élhetjük meg, mert a szégyenmaszk a kiközösítésnek a jelképe, akkoriban a nőket büntették ezzel javarészt, de férfiaknak is volt része ebben.
Itt a kiállításban tizenhat darabból álló szégyenmaszk sorozat látható, de elég komplikált kiállítás ez, mert nehéz a tér, alacsonyak a falak, meglehetősen speciális, féltem, hogy a szobrokat agyonnyomja majd ez az alacsony belmagasság, de pont, hogy ez a téri adottság jól jött, erősítette ezt a félelmetes, brutális hangulatot, igy jobban berántja a térbe a nézőt, legalábbis remélem.

Ráadásul művészbarátaid ezeket fel is vették, és fotósorozat is készült erről. Úgy tűnik nagyon élvezték.

A kiállítás kurátorával, Nagy T. Katalinnal másfel évig brainstormigoltunk ezen az anyagon, hogy mi, és hogyan legyen a kiállításra. Ezt az ötletet nagyon támogatta, hogy a maszkokat másokra is húzzam rá, ne csak magamra, és így még izgalmasabb rátekinteni a maszkokra kívülről, egy lépést eltávolodva. Főleg műveszbarátaimat kértem meg, hogy vegyék fel, teljesen spontán döntöttem el, hogy ki legyen a portrékon. Előszőr magamra húztam a maszkokat, úgy csináltam szelfiket, aztán továbbgondolva jöttek a barátok, akik adtak hozza az arcukat. Hamarits Zsolt készítette el a portrékat, aki egy vérprofi fotós. Az én telefonos képeimen a maszkok nagyon nyersek és brutálisak voltak, Zsolt viszont behozott egy egészen érdekes réteget, nála ugyanis szépek, puhábbak lettek a képek. És pont ettől, hogy a szégyenmaszkok ilyen brutálisak, és az ő képein pedig van egyfajta esztétikum, furcsa feszültség keletkezett a fotókon. A kiállítás plakátjára eredetileg szobrot terveztem, de Bogdán Csilla grafikus ötletéből kiindulva inkább portrékat tettünk rá, és így olyan lett, mint egy színházi plakát. Iszonyú ereje van, tök jól néz ki a plakát messziről. Azt hitte a barátom, hogy egy skandináv pszichothriller moziplakát reklámja.

Úgy tudom, hogy egyfajta terápia is számodra ezeknek a szobroknak az elkészítése.

Nem is a terápia szót használnám…én a szobrokon keresztül ventilálom ki a problémákat, de úgy látom, másokkal is ez van, sokan, sokféleképpen csatlakoztak rá ezekre munkákra, valamilyen terápiás jelleggel. Ezzel nem tudok mit kezdeni, van, hogy provokatívan, nyersebb nyelvezetben fogalmazok meg dolgokat, most is így történt, de ha belegondolunk abba, hogy milyen most a világ, milyen az egész légkör, mennyivel brutálabb, agresszívabb; a covid, a háború, ha kimegyek az utcára, már fizikai fájdalmam van. Én úgy látom, hogy nem olyan nagy reveláció az, hogy szükségszerűen le kell csapolni magunkból a frusztrációkat, és hogy azt ki, hogyan éli meg… én a művészetben dolgozom fel. De nem szeretném meghatározni azt, hogy mit nézzen a néző, mert akkor csak egy olyan unalmas, használati útmutatót adnék magamhoz, ráadásul alá is becsülném őket.

Hírek

Szuperközeli nagyításban

Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel: Nem vagyok bolond, csak szkizofrén című könyve alapján készített új előadást a Nézőművészeti Kft. Gyulay Eszter rendezésében látható Minden másképp van című kamaradarab olyan kérdésekre keresi a választ, hogy vannak-e a normalitásnak, az álomnak, a valóságnak határai, ki nevezhető normálisnak és merünk-e hinni az igaz szerelem gyógyító erejében.

Kovács Gabi a történetet megjelenítő két színésszel, Soltész Bözsével és Marton Róberttel beszélgetett.

Valós történeten alapul az előadás, egyszerre egy rendhagyó szerelmi történet, másfelől két ember szkizofréniával való küzdelmét is bemutatja, ráadásul egy érzékenyítő darab is, mert sokan nem ismerik ezt a betegséget.

Marton Róbert: Nem nagyon született még erről a betegségről előadás és nagyon kevés olyan fórum, helyzet van, ahol szkizofréniával küzdők és hozzátartozóik össze tudnak jönni.

Soltés Bözse: Főleg azok ismerik, akik érintettek, de még ez sem biztos Szerencsére ma már számos alapítvány foglalkozik ezzel a speciális tünetegyüttessel.

Számos előítéletünk van ezzel a betegséggel kapcsolatban, nem ismerjük pontosan, és valami nagyon súlyos dologra gondolunk, de közben ki dönti el, hogy mi az, ami normális és mi az, ami már nem? 

Marton Róbert: Ezt a kérdést a darab több helyen is feszegeti, és azon túl, hogy bemutatja, hogy létezik a betegségnek gyógyszeres kezelése, felhívja a figyelmet arra is, hogy van egyfajta pszichoterápia is, ami segíthet. Amikor készültünk, ismerkedtünk az anyaggal, kiderült, hogy sok mindenki nem engedheti meg magának, hogy szakembert fizessen, azonban működnek olyan pszichoterápiás csoportok, amelyek könnyebben elérhetőek. Mi az előadásban inkább magát a betegségből adódó speciális élethelyzeteket mutatjuk meg és olyan kérdéseket vetünk fel, amelyekkel próbáljuk a szkizofréniával kapcsolatban az embereket érzékenyíteni. Válaszokat nem tudunk adni, de úgy látjuk, hogy szeretettel és terápiával lehet segíteni.

Soltész Bözse: Hogy mit nevezünk normálisnak ebben a társadalomban, és mit nem, ez is kérdése a darabnak. Szerepem szerint én nemcsak Dani szerelme, de a diagnosztizált beteg segítője is vagyok meglehetősen fura szokásokkal, mert növényekkel és az állatokkal is beszélgetek. Ez például normális dolog? Az előadás még globálisan is felvet kérdéseket, hiszen mi, mindannyian csak a saját szemszögünkön keresztül látjuk a világunkat, tehát több milliárd darabra tört valóság az egész létezésünk. Ki mondja meg, hogy melyik a fontosabb, melyiknek van létjogosultsága? És honnan tudható az, hogy én vagy te, vagy éppen a Robi vagy bárki más, mit lát abból a helyzetből, amiben éppen van? Az elfogadás és a szeretet az egyik legjobb terápiája ennek a betegségnek, és ha így nézzük, akkor az emberiség gyógyulása is ettől függ.

Fotó: Szokodi Bea

A történetben megismerjük Danit, aki 25 éves kora körül esik szét, akkor diagnosztizálják nála a szkizofréniát, a gyógyulást pedig a szerelem hozza meg számára.

Marton Róbert: Egy orvos ritkán meri kimondani egy szkizofrén betegről, hogy gyógyultnak tekinthető. A legtöbben arról számolnak be, hogy meglehet találni egy olyan életformát megfelelő célokkal, napirendi pontokkal, ami már élhető. Nagyon fontos, hogy legyen egy segítő társ, adott esetben egy szerelmi partner, mert akkor nagymértékben visszacsökkenthető a gyógyszeradag is.

Soltész Bözse: A társas kapcsolatok nagyon sokat számítanak, mert ha emberek vesznek körül, akkor könnyebben megtartható a valóság. Ezért is van, hogy én a csoportterápiában hiszek, mert abban is kapcsolatokról van szó. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolódás vagy egy másik szemszög, ami segít megmaradni valahol abban, amiben együtt tudunk lni.

A darab érdekessége az intenzív kapcsolat a nézőkkel, és hogy mi is a történet részesei lehetünk.

Marton Róbert: Igen, vannak bizonyos helyzetek, amikor a nézők úgy érezhetik, hogy benne vannak a pszichológus várótermében, vagy abban a szobában, ahol a cselekmény játszódik. Szuperközeli nagyításban látják az eseményeket. De ez nem nevezhető interaktívnak, ilyen formában nem vonjuk be a közönséget, de mindenképpen igyekszünk minél közelebb hozni magunkhoz őket.

Soltész Bözse: Mintha benne lennének valakinek a gondolataiban vagy a fejében, így is érezheti a néző.

Fotó: Ács István

Robi számos más előadásban énekelsz és dalszerző is vagy. Itt egy különleges hangszert, a kalimbát is hallhatjuk a citera mellett.

Marton Róbert: Főszerepet azért nem kapnak a hangszerek, a kalimba talán hangsúlyosabban tudja visszaadni azt a zenei világot, amit mi képzeltünk bemutatni erről a történetről, de a citera is azért fogalmazódott meg bennem, mert húros, pengetős, pattanós hangszer, ezért kapcsolódni tud a történethez

Ez az elmeállapothoz köthető?

Marton Róbert: Igen, a szkizofréniával küzdő embereknél, amikor mondjuk éppen zajlik egy „epizód”, akkor a poklok poklát élik meg belül, nagy amplitúdóval, nagy húrszakadásnak is beillő érzelmeket élnek át.

Fotó: Szokodi Bea

Bözse, a Pesti Magyar Színház társulatának vagy a tagja, kőszínházi keretek között dolgozol. Mit jelent számodra egy ilyen alternatív játszóhelyzetben megmutatni magad?

Soltész Bözse: Igen, nekem van egy társulatom, ahol kicsit zsúfoltabban dolgozom, elég sok előadást csinálunk, nagyobb nézőtérnek, tehát a színházba hatszáz ember is befér. Korábban játszottam már más típusú előadásban, legutóbb Lackfi János: Hinták című művét dolgoztuk fel, ez a Zsámbéki Színházi Bázis produkciója volt. Bevallom, nagyon kellemes vérátömlesztés egy ilyen kőszínházon kívüli darabban játszani. Jólesik, hogy van idő gondolatokat kifejteni, és nem azt mondom, hogy nagyobb színházi térben nincs erre mód, csak az egy nagyon zsúfolt munka mind a játszók száma, mind a nézők, a nézőtér, a színpad méretei szempontjából. Műhelymunkában dolgozni azonban egészen más dolog, de belegondolva, minden színész arra vágyik, hogy ilyen típusú munkát végezzen, ahol a lelkivilágát, a szellemét és testét egyszerre használhatja nagy türelemmel, és közben keresgélheti magát. Azért is szeretem az ilyesmit, mert ez egy pszichoterápia is nekem, tehát egy ajándék.

Egy speciális tapasztalat is talán ez az előadás?

Marton Róbert: Igen, nagyon sok mindent megmozgat az emberben, és persze mindketten játszunk jó néhány olyan darabban, amelyek a klasszikus színházi hagyományok mentén íródtak, klasszikus történetvezetéssel, megszokott próbafolyamattal. Ebben a montázsokkal, időugrásokkal tarkított darabban olyan szokatlan perspektívából mutatjuk be az embereket, a helyzeteket, amelyeket más színházi keretekben nem szoktunk, hiszen a színház mindig sűrít, és többnyire azt próbálja kiemelni, ami szórakoztat, de ezt nem úgy értem, hogy nevetni kell rajta, hanem viszonylag egyszerű mechanizmusok alapján hat a közönségre. Itt viszont, „Minden másképp van” vagyis minduntalan váratlan helyzetekben vagyunk, tehát az átlagtól, a megszokottól eltérőek a megoldások dramaturgiai és strukturális szempontból is.

Hírek

„Ez a név majd kötelez arra, hogy azt tudjam csinálni, amiben jól érzem magam” – Interjú Jobbágy Bencével

Jobbágy Bence gitáros-dalszerző gasztro-kulturális kalandja az 1 Bor 1 Vers projekt felkérésére indult, és tizenkét kortárs magyar szerző megzenésített versfeldolgozásával érte el a célját.

Március 23-án a B32 színpadán debütáló lemezbemutató koncertjén – többek között -Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos Babiczky Tibor verseit hallhatjuk.

Bor és dal nem áll messze egymástól, elég, ha csak a korabeli bordalokra gondolunk az ókortól egészen Kölcsey Bordaláig. A második lemezeden hogyan kapcsolódik össze a kultúra a gasztronómia és a zene?

Az 1 Bor 1 Vers egy gasztro-kulturális eseménysorozat, amelyet Ugron Zsolna és a Budavári Dóra talált ki, pont azért, hogy az irodalmat közelebb hozzák a közönséghez. A sorozat második évadában kaptam azt a felkérést, hogy zenésítsem meg azt a tizenkét verset, amelyeket ők a borokhoz összeválogattak Így, valóban egy összművészeti kezdeményezés kerekedett belőle.

Neked könnyen megy mások szövegeire zenét írni?

Igen, nekem nincs ezzel gondom. Izgalmasnak találom, akár a megírásnál, akár az előadásánál, hogy ez nem csak én vagyok, hanem valaki másnak is benne van a személyisége és a gondolatai.

Dalaidat hol egyedül, hol pedig barátaiddal, Restás Gergővel és Bognár Marcival adod elő. Most ez másképpen van, miért?

Elsősorban a covid előtt 2020-ban dolgoztunk együtt, ezután erősen megváltozott minden, és egyedül kezdtem el zenélni. Most erre a koncertre tekintettel, és arra, hogy erre a lemezre nagyon sok kiegészítő és díszítő gitárhangzást is felvettem, egy zenész barátom Günsberger Ákos is fellép velem.

Budavári Dóra az 1 Bor 1 Vers projekt ötletgazdája mondja: Érdemes összekóstolni a borokat és a verseket, szóról szóra, kortyról kortyra, többször is elolvasni, mert mind a versnek, mind a bornak rétegei vannak.Te hogy látod ezt?

Erre nem gondoltam, érdekes, valóban így van, ha az embernek van egy első benyomása egy verssel, vagy egy borral kapcsolatban, hamar kiderülhet, hogy mindkettőnek több rétege is van. Például egy bornál különböző ízjegyek jöhetnek elő, de ugyanúgy a verseknél más tartalmi, hangulati elemek is előbújhatnak. Ezt a lemezt tavaly nyáron készítettem és az elmúlt időszakban nagyon érdekes, hogy mennyire megváltozott a viszonyom a versekhez, több dalt át is írtam, mert már más rétegeit kapirgáltam így, hogy kicsit ülepedett az egész, mint amikor nekiültem megírni őket.

Készült egy klip is Krusovszky Dénes: Éjszaka sétálni című verséhez.

Ez a kedvencem, ezt akartam először megmutatni. A feleségemmel Kleb Zsófival készítettük a videót. Az az ötletünk támadt, hogy itthon Kővágóörsön a faluban, egy éjszaka sétálós filmet veszünk fel, miközben a megzenésített vers szól a háttérben. Átalában próbálok a környezetemben lévő embereknek a véleményére adni, mert én ilyenkor nyakig benne ülök a témában, és nem látom, nem hallom kívülről, hogy melyik dallal érdemes menni tovább, ilyenkor egy külső fül, sokat tud segíteni.

Jellemzően akusztikusan adod elő a dalaidat, nem hiányzik a nagyobb zenekar, a többszólamúság?

Ez most egy ilyen időszak, kifejezetten élvezem, hogy nincs dob, hogy nincs zenekar mögöttem. Én most jól érzem magam. Azért is választottam ezt a nevet: A Bence kalandjai, mert azt gondoltam, hogy ez a név majd kötelez arra, hogy azt tudjam csinálni, amiben jól érzem magam.

A versek mások mint a dalszövegek a megzenésítés szempontjából?

Nehezebb műfaj verset megzenésíteni. Van az a fajta versmegzenésítés, ahol nem dalként funkcionál a szöveg, hanem inkább megmarad egy ilyen énekelt versnek, én pedig azzal szoktam kísérletezni, hogy mennyire lehet egy verset dalszöveggé gyúrni, illetve olyan zenei környezetbe elhelyezni, ahol már dalszövegként hangzik el. Ez szerintem az esetek nagy részében sikerült, ahol meg kevésbé, ott már olvastam olyan kritikát, és ez nagyon jól esett, hogy inkább szokatlan, mint sem hogy darabos, vagy erőltetett, amit írtam.

Hírek

Leenane szépe olvasópróba

A Nézőművészeti Kft. új produkciója, Kovács Lehel rendezésében októberben érkezik a B32 színpadára!

Martin McDonagh Leenane szépe című darabja 1996-ban debütált Írországban, majd később Londonban is sikerrel ment és négy Tony-díjat nyert el. Magyarországon 1997-ben mutatta be a Vígszínház, majd 1998-ban a Kaposvári Csiky Gergely Színház, 2004-ben pedig az Örkény Színház.

Szereplők: Mucsi Zoltán, Jankovics Anna, Katona László és Kovács Krisztián

Kukkantsatok bele az olvasópróbába!

Fotók: Ács István

Leenane szépe olvasópróba – Kovács Lehel
Leenane szépe olvasópróba – Jankovics Anna
Leenane szépe olvasópróba
Leenane szépe olvasópróba – Mucsi Zoltán
Leenane szépe olvasópróba – Kovács Krisztián
Leenane szépe olvasópróba
Leenane szépe olvasópróba – Katona László
Hírek

Nyári zárvatartás

A galéria és a jegypénztár június 23-án és június 29-én 17 órától zárva lesz!

Július 11-24 között pedig két hetes pihenőre megyünk, de utána elképesztően izgalmas programokkal várunk Titeket! Addig is és utána is gyertek be hozzánk és látogassátok programjainkat.

Augusztusban parkmozi, szeptemberben gyermekkönyvünnep, folyamatos kiállítások és két új színházi bemutató is tervben van.

Látogassátok honlapunkat ás kövessétek továbbra is facebook oldalunkat, hogy ne maradjatok le semmiről!

Hírek

Pillangóhatás – interjú Haász Ágnes Munkácsy Mihály – díjas képzőművésszel, kurátorral

A Pillangóhatás című kiállítás az elmúlt három évben született munkákból válogat. Így digitális-és QR-kóddal leolvasható képeket, kollázsokat, új, kísérletező, színes digitális printeket, videókat is láthat a közönség a B32 Trezor termében július 1-ig.

Haász Ágnes Munkácsy Mihály – díjas képzőművésszel, kurátorral Kovács Gabi beszélgetett.

Haász Ágnes

Digitális triennálék 2015 óta kerülnek megrendezésre, a Magyar Elektrográfiai Társaság /MET és szekszárdi partnereivel  közös szervezésben. Mi hívta életre ezeket a nemzetközi megmérettetéseket, egyáltalán, mi az, hogy triennálé?

Először is a triennálé fogalmára térnék ki. Három évente megvalósuló, általában képzőművészeti eseményt jelent. Fontos szempont, hogy ezeken a tárlatokon csak digitálisan készült műveket – elektrográfiákat – digitális nyomatokat, videókat, fény-mobilobjekteket, installációkat mutatunk be. Hiánypótló rendezvény, mivel e fiatal műfajnak Magyarországon még nincs állandó fóruma, bemutatkozási lehetőséget biztosítunk, nemzetközi kitekintéssel, keresztmetszetet adva a műfaj gazdag és változatos, újszerű vizuális világáról.

A beérkező műveket a képzőművészeti szakma jeles művészeiből, művészettörténészeiből álló nemzetközi zsűri válogatja. A DIGITÁLIS AGORA Nemzetközi Triennálé rendezvényeit a Magyar Elektrográfiai Társaság / MET, a szekszárdi Művészetek Házával és a Babits Mihály Művelődési Központtal együttműködve hozta létre 2015-2024 közötti időszakra. A triennálék pályázatát két kategóriában írjuk ki, két kategóriában, szabad és tematikus témában.

2015. évet az UNESCO a FÉNY nemzetközi évének nyilvánította, így az első triennálé e tematika jegyében készült műveket várta, fogadta el.

2018-ban a tematikus kiírást Szüret témában adtuk meg, kapcsolódva Szekszárd város Bornapok című programjához.

2021-ben a témával a 125 éve született TRISTAN TZARA, a dadaizmus egyik atyjára emlékezünk. A 3. triennálén, Szekszárdon 143 magyar és 65 külföldi művész – 14 országból (Argentína, Dél-Korea, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Japán, Kanada, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Thaiföld, Ukrajna, USA) közel 300 műve lett kiállítva.

Pető Hunor: Pillangóhatás

Évek óta szabad és tematikus témákban versenyeznek a pályázatra jelentkezők. Idén tematikus bontásban, Pillangóhatás címmel a szabad kategória anyagából láthatunk merítést.

Jelen tárlaton 45 művész 62 műve látható. 47 digitális print, és 5 videómű. A kiállítás témáját Pető Hunor: Pillangóhatás című műve ihlette. A jelenségre reflektáló műveket láthatunk.

A létezés során – akár ember és állat, növény által- előidézett, létrejövő, akár apró változtatások is véletlenszerű folyamatoka, láncreakciókat indíthatnak el, melyek pozitív és negatív visszacsatolások révén nagymértékben megváltoztathatják, befolyásolhatják világunk hosszútávú működését…

A kiállított művek ezt  az effektust mutatják be vizuálisan megfogalmazva, nagyon változatosan, gazdagon és árnyaltan  a digitális technika művészi alkalmazásával.

Lieber Erzsébet: A létező és a lehetséges IV.1., 2021/1.

A tavalyi triennálén Kecskés Péter lett a győztes, az ő művét is láthatjuk a kiállításon. Mesélne a művészről és a kiállított munkájáról ?

Kecskés Péter XI. kerületi képzőművész, társaságunk aktív tagja. Igen nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a 2021. évi digitális triennálé fődíját neki ítélte a zsűri.

Három digitális printje – mely triptichont alkot – Amerikában, New Yorkban, 2018-ban készült hagyományos, analóg fotótechnikával. A teljes sorozat címe: „Architects of Dusk versus the Envoys of Light”. Utal a közel-keleti, perzsa fénymisztikára, a fény és sötétség harcára. Annyiban rendhagyó a mű kivitelezése, hogy a művész a filmet többször, egymás után visszafűzte a fényképezőgépbe, így az újabb és újabb létélmények képrétegei, véletlenszerűen kerültek egymásra. Utólagosan, digitálisan igazából csak a színekbe nyúlt bele, a végső, igen gazdag képfelület megteremtéséhez.

A tárlaton láthatjuk 2019-ben készült „Ecstatic Enstasis” című videóját is, mely egyszerre utal egy táncos eksztatikus / önkívületi állapotban teremtődő, extrovertált / kitárulkozó megjelenítésre és egy meditatív, befelé forduló állapotra.


A triennálé művei Budapesten rangos galériákban folyamatosan látogatható 2022. február – október közötti időszakban.

Megvalósult kiállítások: Vízivárosi Galéria, Próféta Galéria, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége MKISZ Galériája, B32 TREZOR Galéria 

További, tervezett kiállítások szeptember – október között: MET Galéria, Próféta Galéria, Újpesti Galéria.

Hírek

Fogadj örökbe egy Békebabát!

30 Kokeshi baba 30 zseniális kortárs művész interpretációjában!


Az idei Tavaszi Prémium Art Fairen egy fontos ügy mellé szeretnénk állni a B32 Galéria és Kultúrtérben:
a B32 és Tóth-Vásárhelyi Réka közös projektjében művészeket kértünk fel, hogy kizárólag rájuk jellemző, egyedi látásmódjuk szerint készítsenek el egy-egy japán kokeshi-jellegű fababát.
Az elkészült egyedi kokeshik május 4-től megtekinthetőek a B32 Galériában és minimum 30.000Ft adományként felajánlott összegért cserébe átvehetőek. Az adományokból befolyt összeget a Karitász segítségével a rászoruló ukrajnai menekülteknek juttatjuk el.

Ha szeretnél egy békebabát örökbe fogadni és magaddal vinni írj a pinter.sonja@ujbuda.hu e-mail címre vagy hívd a +36 (30) 509 0129 telefonszámot.

Az adományozók a május 21-i Tavaszi Prémium Art Fair-en vehetik át a babákat.

A meghirdetett összeg irányadó, az ezen felüli adományokat szívesen fogadjuk, hiszen ezek szintén a szervezethez kerülnek.
Amennyiben csak támogatnád a Karitász munkáját:

Katolikus Karitász – Caritas Hungarica  

Számlaszám: Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Közleménybe: Kokeshi baba

A békebabák

ELKELT! Horn Enikő – divattervező ENIHORN

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


Nagy Gábor György – festőművész: „Kondenz-Álmok”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


ELKELT! Szegedi Kati – grafikus illusztrátor: „Amália

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


ELKELT! Somogyi Emese – szobrászművés

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


ELKELT! Góra Orsolya – festőművész: „Imádkozó”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


Müller Rita – textilművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


Bodó Vera – grafikus, VISU Slow Design

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe”


ELKELT! Bondor Csilla – képzőművész: „A Díva” „Kedves, békés Alien, csakra baba”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Csurka Eszter – festőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Demény Andrea – illusztrátor

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Horváth Ágnes – festőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Incze Kálmán – faműves FARIGÓ

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Király Fanni – ékszertervező: „Erdőtündér”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Kun Fruzsina – képzőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Mátyási Péter – festőművész: „Bokashi”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Nagy Zsófia – festőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Raab Rózsa – textilművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Takáts Márton – festőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Tóth-Pócs Judit – nemezes iparművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Uray-Szépfalvi Ágnes – festőművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Vereczkey Szilvia – textilművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Bartha Ágnes – zománcművész, ötvös

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! László Kyra – üvegművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Horváth Mária – rajzfilmrendező

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Várbiró Kinga Evelin – keramikusművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Tóth-Vásárhelyi Réka – iparművész KATAGAMI KOKESHI

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Gyetvai Anikó – textilművész MULBERRY LEAF

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Petrovits Olga Zsuzsanna – grafikusművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


Lublóy Zoltán keramikusművész

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe


ELKELT! Kelemen Ágnes festőművész: „Árpádházi Szent Erzsébet”

30.000 Ft minimum adományért „fogadható örökbe