„Erről nem beszélni vagy írni kell, ezt el kell táncolni” – interjú Szabó Rékával
A Sóvirág című színházi előadás 2015-ben készült el a kilencvenhárom éves Auschwitz-Birkenau-túlélő Fahidi Éva és Cuhorka Emese nemzetközileg elismert táncos közreműködésével. Kettejük duettjéről Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője és a darab rendezője filmet is forgatott A létezés eufóriája címmel. Kovács Gabi Szabó Rékát kérdezte.
Már a színházi próbafolyamat elején érezted, hogy ez egy olyan anyag lesz, amivel érdemes foglalkozni?
Persze, első pillanattól kezdve izgalmasnak tűnt a produkció, hiszen egy olyan kilencven éves emberrel kellett dolgoznunk, aki nem professzionális előadó, miközben mozgást, fizikalitást is használó előadás készítésébe vágtunk bele. Ez egy elég veszélyes és különleges vállalás volt, arról nem beszélve, hogy Éva az utolsó tanúk egyike, aki ott járt Auschwitzban. Úgy gondoltam, hogy bármi lesz is a végkimenetele ennek a próbafolyamatnak, jó, ha egy kamera velünk van, és végigkísér az úton.
Éva könnyen megszokta a kamera jelenlétét?
Igen! Évában egy nagy adag önironikusan bevallott exhibicionizmus is van, másrészt az operatőr, Kovács Klaudia fantasztikusan érzékenyen volt a próbafolyamat során és nagyon erős kapcsolatot alakított ki a szereplőkkel. Így Éva és Emese könnyen elfogadta a kamera folyamatos figyelő tekintetét.
Fahidi Éva az egyik interjúban elárulta, hogy nem igazán szereti a testét, ezzel persze sok nő van így.
Igazából szerintem Évában nagyon erős, mindkét szélsőséget magába foglaló ambivalens viszony van ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon nehezen viseli az öregedés folyamatát, és ahogyan ő fogalmaz: egyszerűen szörnyű azt megélnie, hogy sokszor gusztustalannak látja a testét. A másik véglet viszont az, hogy nagyon fontos neki a test, és szerintem bizonyos értelemben tudatában van annak, hogy kilencven évesen is gyönyörű, és úgy viseli a saját testét, olyan viszonyban van vele, amitől az emberek valóban szépnek látják, annak ellenére, hogy a bőr az ráncos. Évának a test és a testtel való kifejezés rendkívül sokat jelent, mozdulatai borzasztó fiatal lélekről árulkodnak, és úgy látom, hogy ezt a fiatal, szárnyaló lelket a testén keresztül is nagyon szerette volna megmutatni.
A filmben azt mondja Éva, hogy tizenhat éves kamasznak érzi magát, fiatal nyurga lánynak. A lelke fiatal, a teste viszont törékeny, gondolom, hogy végig figyelni kellett rá.
Vigyázni kellett rá és nagyon bízni abban, hogy ő is tud vigyázni magára, mert aki látta, vagy megnézi majd a filmet, az azt tapasztalja, hogy elképesztő dolog született a vásznon és a színpadon egyaránt, és Éva fizikálisan is fantasztikus dolgokra képes. Ez a film a létezés eufóriájáról szól, arról, hogy szeretem saját magamat és az életemet, és erről nem beszélni vagy írni kell, ezt el kell táncolni, hiszen a tánc közös nyelvünk, amit mindenki ért. Éva egész életében jelen volt a mozgás. Nyolc hónapot töltött egy női munkatáborban, ahol voltak olyan társai, akikkel előadást csinálhatott, táncolt, így próbálták életben tartani a lelküket és a testüket.
Éva mindjárt kilencvenhét éves. Mennyire aktív, vagy hogy alakult az élete?
Fantasztikusan aktív és folyamatosan részt vesz ilyen-olyan projektben, a holokauszttal foglalkozó beszélgetéseken, de rengeteget jár Németországba is a témával kapcsolatos filmvetítésekre és találkozókra. A Sóvirágban már nem játszik, de ennek az elsődleges oka, hogy Emese a második gyermekét is megszülte és most nem tud színpadra lépni, bár az is igaz, hogy Éva sincs már abban a fizikai állapotban, hogy táncoljon.
Augusztusban a B32 Parkmozi keretei között újra látható lesz a film. Szokták még fesztiválokra, vetítésekre hívni A létezés eufóriáját?
2019-ben volt a bemutatója és fantasztikus díjözönnel, fesztivál-és meghívássorozattal indult el. A Covid azért közbejött sajnos és megakasztotta ezt a folyamatot, de persze időnként még hívják ide-oda. Mi, a Tünet Együttesben is nagyon fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a filmről és Éva történetén keresztül a 20. századi történelemnek ezen, a mai napig feldolgozhatatlan, sötét időszakáról, ezért középiskolásoknak szoktunk beavató foglalkozást tartani. Ilyenkor levetítjük a filmet, és utána beszélgetést tartunk Évával. Ez a programunk ősztől folytatódik.
Kovács Gabi
