Figyelem és szemlélés – Interjú Őry Annamáriával
Piros halacskák, vízi növények, távoli tájak, tengerparti alkonyat. Őry Annamária jellegzetes természeti festményein hosszú ideig lehet időzni, képei segítenek kikapcsolni a mindennapi pörgésből. Május 17-én Nyugalom címmel új kiállítása nyílik a B32 Galériában.
Kovács Gabriella Őry Annamáriával beszélgetett.
Régóta festi a „vietnami” képeit. Sokat járt az országban, és most is ott él. Hogyan szeretett bele Vietnamba?
Valójában Magyarországon éppen annyira élek, mint Vietnamban. Mondjuk úgy, hogy kétlaki vagyok. Férjem Le Thua Tien szintén képzőművész, így ezért is alakult ki szorosabb kötődés Vietnammal. Először 2006-ban jártam az országban, mint kiállító művész, de már gyerekkoromban szerencsém volt megismerni Vietnam kultúrájának szeleteit, mivel nagyapám gyermekorvosként többször is dolgozott az országban. Később a szüleim is beleszerettek az országba, sok vietnami barátjuk volt, akik anno Magyarországon tanultak ösztöndíjjal. Ekkor láttam először kis vietnami házi oltárt, ami minden családban megtalálható ott. Egy titokzatos izgalmas világnak láttam akkor. 2017-től hosszabb-rövidebb periódusokat töltöttem az országban, kiállításokat is szerveztem. A képeim hol témában, hol technikailag kapcsolódnak a távol-keleti kultúrához, leginkább a tus-kalligráfia festészet hagyományaiból merítettem sokat. 2013-ban készült Rózsa sorozatom, éppen arra tett kísérletet, hogy a nyugati-és keleti kultúrában honos technikai, és jelentés tartalmakat ötvözze. Munkáim eredendően a nyugati festészeti tradíciókból indulnak, ha egy Vietnamit kérdezek, ők nagyon is „Nyugatinak” látják a képeim. Persze a kortárs képzőművészetben nincsenek már ilyen szigorúan vett határvonalak, hiszen legalább négy évszázad kultúrtörténeti kölcsönhatásai alakították.
Szemlélődés és Távol-Kelet mint közös pont, írja Sulyok Miklós a kiállítás kurátora a munkái kapcsán, de a víz is összekötő eleme a képeinek.
A Víz, mint a Taoista hagyományokból eredő öt elem egyike, talán a legmeghatározóbb a vietnami kultúrában. Ez az ország éghajlatából is adódik. Párás a levegő, és alapvetően sokat esik, főleg télen az esős évszakban. Egy agrárkultúrában pedig kiemelten fontos. Tájfunok tombolnak október-november környékén, amit a tradicionális forma-szimbólum világ Sárkányokként fest le. Az olykor tomboló természeti erőket pedig az emberek mindig valamilyen formába képzelték el, oltára van a sárkányoknak is, és a többi természeti elemnek is, amit próbálnak kiengesztelni.
A nézést, a velük levést és a festés örömét is érezni a képeken, és ebben rejlik festményeinek fő ereje, hogy érződik rajtuk, hogy élvezettel, szeretettel és odaadással készültek – mondja Schneller János művészettörténész a képeiről. Most is ezt érezhetjük, szereti azt, amit csinál, nem véletlenül Nyugalom a címe a kiállításnak.
A Nyugalom vagy mondhatnám más szóval elégedettség, itt nem csak egy érzelmi állapotra utal. Sokkal inkább a létalap értékének az elfogadására, az egyszerűség értékére. Az ember mind egyénileg, mind társadalmilag hajlamos a vágyak által vezérelve, különböző anyagi vagy szellemi dolgok felhalmozására, például ilyen vagy olyan akar lenni, nagyobb kocsit akar, stb. Amikor ezt eléri, tovább folytatódik a felhalmozás, és ez elégedetlenséghez, csalódottsághoz, állandó nyugtalansághoz vezethet. Tehát itt ennek az elutasításáról vagy nem követéséről van szó. Habár nincs sok javam, az alapélethez szükséges boldogság bennem van. Jó erre néha figyelmeztetnie magát az embernek. A festői munka figyelem és szemlélés, ami magában hordozza ezt az értéket.
Milyennek látja a kortárs vietnami, távol-keleti képzőművészetet?
Sokszínű és sokrétű.
Hogyan hatott az ön művészetére?
Mind technikailag, mind gondolkodásban sokat merítek belőle. Anyag használatban például elkezdtem különböző anyagokkal kísérletezni, az új képek közül sok a vegyes technikával készült festmény.
