„Hitler itt teljesen fiktív” – interjú Szigeti Balázzsal
Vakarhatják a fejüket a nézők a Harmadrosta Csoport Mein Kampfja kapcsán. Míg az elsöprően sikeres Hamlet adaptáció mégis csak a sokak számára ismert Shakespeare drámát dolgozta fel, George Tábori könyvét kevesebben ismerik. Szigeti Balázs rendező koncepciója nem egy hitleres érzékenyítő darab volt, sokkal inkább az ébredő gonosz, a kisiklott életek, a szerethetőség kérdései izgatják. Premier szeptember 7-én a B32-ben. Kovács Gabi Szigeti Balázs rendezőt kérdezte.
A Harmadrosta Csoport Hamletje igazi kapudrogként képes működni kezdő színházba járóknak – olvasom egy kritikában. Mi a helyzet a Mein Kampf című új előadással? Igazi függést okozhat?
Reméljük, de ezt majd a közönség fogja eldönteni. Nagyon más ez, mint a Hamlet, amelyet így vagy úgy, mélyen vagy hallomásból, de mindenki ismeri, talán látta már többször, elvárásai vannak. A Mein Kampfra az átlagos néző sokkal több kérdőjellel ül be: a cím ismerős, de nyilván nem az, ami eszünkbe jut, viszont akkor micsoda. Nagyon izgalmas maga a szöveg és rengeteg értelmezési lehetőséget vet fel. Dübörgő groteszk humor, amiből viszont kihámozható a félelem és fájdalom is.
A darab szatirikus reflexiónak mondható, nem egy dokumentarista előadást adaptáltatok a színpadra. A főszereplő sem maga Adolf Hitler, hanem Herzl, a zsidó könyvárus. “Hitler a tűzijáték, de Herzl az égbolt.”
Így van, Hitler itt teljesen fiktív. Nekem annyi kellett belőle, ami a hétköznapi köztudatban él róla. Hogy amikor belép a színpadra, akkor történelmi tudásunk tudja hova tenni, annak tükrében nézzük. Fontos, hogy nem Hitlert akarja megérteni a darab, ezért is épít nyíltan fikciót: egy ilyen szörnyeteg nem érdemel megértést. De emberként akarom ábrázolni, mert hajlamosak vagyunk démonként elkönyvelni, mint akit az ördög küldött, rajtunk kívülálló sötétség, de ezzel pont a társadalmi felelősséget távolítjuk el magunktól és ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy ilyen aligha történhet meg újra. És ebből az alapállapotból lehet aztán építkezni és elszakadni a történelemtől és helyette más, hétköznapibb kérdésekre is összpontosítani: milyen, amikor valakinek kisiklik az élete, milyen az ébredő gonosz, milyen az, ha valaki nem tud mit kezdeni azzal, ha szeretik. Ha Hitler lenne a főhős, akkor egy történelmi drámát kapnánk. Hertzl központi szerepével a darab – szerintem – általánosabb emberi kérdéseket tesz górcső alá.
A Mein Kampf mennyire szól a kortárs mindennapjainkról? Vagyis nevezhető-e egy olyan szatírikus előadásnak, amelyben sokszor ráismerünk önmagunkra, vagy arra a társadalmi összhangulatra, amiben élünk?
Szerintem mindenképpen, ahogyan ez a színháznak feladata is. És elsősorban azt szeretném, ha önmagunkra ismernénk rá, ami nehéz dolog, hiszen egy olyan párost nézve, amelynek az egyik tagját Adolf Hitlernek hívják, rögtön arra csábulunk, hogy eltávolítsuk önmagunktól a történetet és a rajtunk kívül álló közéleti folyamatok letükröződését keressük benne. Ez az egyszerűbb út, de nem feltétlenül az izgalmasabb. Ez a darab elsősorban nekünk tart tükröt, nyilván nem Hitlerben látjuk meg magunkat, hanem az egyes helyzetek rezonálhatnak. De persze a társadalmunknak is tartja azt a bizonyos tükröt. Annak, hogy mennyire váratlan helyeken ébredhet a sértettség, a hatalomvágy, és hogy milyen könnyű féktelenül belerohanni egy történelmi tragédiába.
A Harmadrosta Csoport a B32 színházi mentorprogramjának első fecskéi, akik nemcsak szakmai tanácsokat és segítséget kapnak Gyulay Eszter dramaturgtól, a Nézőművészeti Kft. művészeti vezetőjétől, de a próbafolyamat során Tárnoki Márk rendező és Rába Roland színész/rendező is jelen van a közös munkában.
Rába Roland rendezte 2010-ben George Tábori Mein Kampfját a Nemzeti Színházban. Mit jelent számodra, hogy ő is mentorál?
Ez egy óriási dolog a B32 részéről, hogy ilyen lehetőséget nyújtanak a társulatunknak. Rába Rolandnak külön örülök az említett kapcsolódás miatt, ráadásul Rolandot én régebbről ismerem, még a balatonföldvári színésztáborból, ahol tőle és Fullajtár Andreától rengeteget tanultam. A nemzetis Mein Kamfot sajnos nem láttam, csak kritikát, rövidebb videórészleteket és képeket ismerek róla és úgy látom, hogy nagyon máshogy közelítünk ehhez az anyaghoz. Ezt rettentő izgalmasnak tartom, ezért szeretem nagyon a színházat: hogy egy nyersanyag mennyire mást tud mondani más-más alkotóknak. Alig várom, hogy beszélhessünk róla.
Szigeti Balázs rendezőként dolgozott már gimnazistákkal Budapesten, amatőr felnőttekkel Ausztráliában, illetve világszínvonalú marionettművésszel is, akivel legutóbbi közös színházi produkciójuk szerepelt a világ legrangosabb bábfesztiválján és elnyerte a lengyel színészkamara különdíját is. A színház mellett főállásúdocens az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskolán.
Kovács Gabi
