Interjú Simon Mártonnal
Retteg, ha ki kell lépnie a színpadra, szövegvilága csupa rejtély, legyen szó az IKEÁ-ról vagy a csokievésről. Költő, műfordító, a slam poetry sikeres alakja. Simon Márton február 12-én Csupa új versét mutatja be a közönségnek.
Simon Mártonnal Kovács Gabi beszélgetett
Egy interjúban azt mondtad, hogy a verseidben személyesség változó erősséggel mindig jelen van. A témák tekintetében pedig szeretsz olyan verseket írni, amelyek közel állnak a hétköznapokhoz, és ráadásul műveidnek van egy önmagán túlmutató jelentése is. Az új munkáidat hasonló módon írtad?
Szerintem az új szövegeim állnak eddig a legközelebb az első kötetem verseihez, vagyis igen, bár nagyon más az egész, bizonyos értelemben ugyanolyan: ezek hétköznapi helyzetek, motívumok, mondatok. Hogy sikerül-e ténylegesen verset csinálni belőlük, az az egyik első kérdés. Ez derül ki az esten.
„Az éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni” utolsó kötetedben finom töredezettség látszik a mondatokon, és az új műveid is, – ha jól tudom – ebbe az irányba mennek. Ráadásul jó címekkel dolgozol: Jézus és a dinoszauruszok. Mesélnél a mostani alkotói folyamataidról?
Köszönöm, igen, a címek tekintetében elvadultam kissé, de nagyon örülök neki – felsorolni se tudnám most a vadabbnál vadabb darabokat. A mondatokat, ahol lehetett, még tovább tördeltem, viszont most nagy hangsúlyt kapott a szövegek lendülete, egy ötlet, egy nagyobb lélegzetvételnyi svung, ami magával ragadja az olvasót. Gördülékeny, képszerű és furcsa szövegeket szerettem volna írni. Szerintem összejött.
Szövegeid gyakran önmagad és az életed újrafogalmazására, újrakeretezésére tett kísérletek – mondtad egy interjúban. Hogyan huzalozták át a mostani verseid a személyiségedet?
Ezek nem vallomások, csak beszélgetések az önképemről az önképemmel, vizsgálgatásai a viszonyaimnak és az azokról írható mondatoknak. Mindegyik E/1-ben íródott szinte, de egyiket sem én mondom. Holott mind az én számból jön ki. A jelenlegi legfontosabb tanulság, hogy nem kell mindent olyan iszonyúan komolyan venni.
Ahogy mondod: „két ellentétes irány jelenik meg a szövegeimben: legyen bennük valami nagyon egyértelmű, és valami nagyon nem egyértelmű, valami titok...” Ez most is így volt?
Abszolút. Szerintem ez a szövegvilág csupa rejtély, miközben az IKEA-ról szól, meg a csokitortáról.
Mit érzel akkor, amikor a tejesen friss szövegeiddel kilépsz a közönség elé?
Rettegek.
És mi a helyzet E/1. terrorral?
Megérdemlik.
Amikor megjelent a Polaroidok című köteted elképesztő sikert hozott neked. A fiatalok, mint egy kis helyi bibliát hurcolták a hónuk alatt mindenfelé. Most mit gondolsz a népszerűségről?
A népszerűség nem indikátora semminek, sem pró, sem kontra – a népszerű dolgokat utálni a leglustább ízléspótlék. Másfelől meg ilyen helyzetbe kerülni, mint én, szép is és rossz is, de összességében nekem a szövegekkel való viszonyommal kell foglalkoznom, vagyis azzal, hogy mit írok. Ha rossz a vers, a fene megette, hogy mennyien szeretnek. Bár ettől még persze nagyon örülök neki.
