Kardos-Horváth János egyszál maga és az akusztika – Interjú
A közismert „szívolvasztó trubadúr” popzenész és ökoharcos, húsz év zenei magánmitológiáját tárja fel Domény Krisztián citeraművész kíséretében április 13-án a B32 színpadán. Kovács Gabi Kardos-Horváth Jánost kérdezte.
A programot hirdető plakáton a hónod alatt egy óriási faliórát tartasz. Ez egyfajta utalás az időutazós koncertedre?
Nem! A fotózásra faliórát es kardot hozott a kellékes, és én az előbbit választottam.
Egy interjúban azt mondtad, hogy egy szál gitárral általában akkor lépsz fel, ha technikai vagy fizikai korlátokba ütközik az, hogy a teljes Kaukázus zenekart vigyed magaddal. Ez most is így van, vagy egy szál gitárral pontosabban tudod elmondani az életed?
Kétségkívül egyre jobb vagyok egyedül, nem kell track-listában gondolkodnom, hisz tudom fejből minimum hatvan dalomat, így akár dj-zhetek, összevarrhatok dalokat, helyzethez, hangulathoz alakíthatom a performanszot.
A tescos időkig nyúlsz vissza?
Vagy még visszább. Azért vagyok speckó szerencsés, mert a Zeneakadémián végzett citeraművész barátom is fellép a műsoromban, ráadásul ismeri minden dalomat, és ő is nagyon szeret kísérletezni. Amikor velem jön – most például igen – komplexebb, zeneibb, színesebb az egész! Nem gondolnád, de a citera iszonyú sokoldalú hangszer – Dömény Krisztiánt az ország legjobbjának tartják. A népzenészek is!
Az elmúlt húsz év alatt hogy látod, miként változott a zenei világod? Mi lett fontos, mit hagytál el?
’Asszem’ elhagytam az affektálást, a manírokat, a befutás-vágyát, és a személyeskedést. Régen simán tetemre hívtam a dalaimban az arcokat, osztottam a gazdagokat, a fogyasztókat, bárkit! Ma fontosabbnak érzem az alternatíva felkínálását, a diskurzust és a finom edukációt!
Számos művészeti és környezetvédelmi projektbe belefogtál. Ezekből is idézel majd dalokat? Gondolok itt, a János Jelenések egyszemélyes formabontó zenei műsorra vagy az Álmodjunk élettel című dalra, amelynek a klipjét a 10 millió Fa Alapítvánnyal közösen készítetted?
Igen, sőt én kitálaltam magamnak ezt a politika felett álló öko-témát, amiben a buddhista zarándokútjaim és a fast fashion ruhák környezetpusztító hatásai egyformán beférnek. Előremutató dolog ez, és nekem is jó ventilálni. Három gyerekem van, drukkolok nekik, hiszen az eDemokracia és az éghajlatváltozás vár rájuk, és az nem lesz sétagalopp. Ezért is nézek mindig előre, fejben már 2040-ben járok!
Sokfajta támogatói programnak ötletgazdája, ezek tapasztalatai bekerülnek a műsorodba?
Igen. Tele vagyok ötletekkel és nagyon szuper hogy „végre” egy finom, érzékeny, de profi alkotói stábnak , a pécsi Escargo színháznak is a tagja lehetek. Alapi Tóth Zoltán – az Escargo Szobaszínház művészeti vezetője a Nem jutok dűlőre című műsorban kérdez, jelenről, múltról, egy tematikus bórkostoló keretében. Kezd megérkezni a dolog, már csak azon kell izgulnom, mi lesz, ha minden kisimul körülöttem?
