„Kettőnk munkája tökéletesen harmonizál egymással.” – Interjú
Hasonló színű selymek és kövek, vibráló anyagok, vakító zöld-kék labradorit, borvörös gránát és még lehetne sorolni hányféle anyag, karakteres forma látható Fürjes Dóra ékszertervező ötvös iparművész és Müller Rita textiltervező iparművész közös, Metszéspontok című kiállításán.
A tárlat május 16-án nyílik a B32 Kultúrtér Trezor Galériájában.
Kovács Gabi a művészekkel beszélgetett.
Metszéspontok a kiállítás címe, hogyan találkozik a finoman mívelt ezüstékszer és a lágy selyem egymással, hol vannak a közös pontok?
M.R.: Metszéspontok-ra többféle síkon is lehet gondolni. Fizikai szinten az ezüst egy szilárd fém, amelyből finom, érzékeny formákat lehet létrehozni, Dóri ékszerei erre remek példák. A selyem lágy, leheletfinom áttetsző anyag, amely karakteres színeket, formákat és mondanivalókat tud hordozni, jelen kiállítási anyagomban ez volt az egyik legfőbb törekvésem. De Metszéspontokat jelentenek azok a bemutatott darabok is, amelyek egymás munkáinak ihletésére készültek.
F.D.: Többféleképpen közelítettük meg a kérdést. Egyrészt formákban, másrészt színekben. Rita tervezett olyan selyemkendőket, melyek az én formakincsemet, vagy az általam használt kövek színét vagy épp mind a formát, mind a színt követik. Már korábban is szemet szúrt, mennyire hasonlítanak a Rita által kevert színek, például az egyik kedvenc kövemhez, a vakítóan zöld-kék labradorithoz, de akár a borvörös gránáthoz. Én ékköveket használok az ékszereimhez, amiket a természet színez, Rita pedig a természet színeit festi selyemre.
Hasonlóság lehet az is, hogy mindketten a természetből, a környezetükből inspirálódnak.
F.D.: Mindkettőnket lenyűgöz a természet világa, a benne rejlő formák, színek. Csak nyitott szemmel kell járni és tálcán kapjuk a megoldásokat. A vonalak hullámzása, a színek játéka, a formák letisztultsága; hogy minden részletnek oka van, miért épp olyan, amilyen. Ha egy növényt tanulmányozunk, mennyi meglepetés rejlik benne, miképp kapcsolódnak össze a részei, hogy fonódnak össze a vonalak.
Gondolom régi barátság köti össze Önöket, erről mit lehet tudni, illetve hogy szervezték, alakították egymáshoz a kiállítás anyagát?
M.R.: A kiállításra készülve hamar oda jutottunk, hogy a legjobb, ha mindketten járjuk a magunk útját, elmerülünk a saját, háborítatlan alkotói folyamatunkban és közben igyekszünk éberek lenni azokra a pontokra, ahol kézzelfoghatóan össze tudnak érni ezek az egyéni utak.
F.D.: Én kicsit korábban végeztem az Iparművészeti Főiskolán, mint Rita, de egy időben jártunk a MIF Menedzserképző Intézetébe. Valójában ott ismertük meg egymást több, mint 20 éve, és később sokszor állítottunk ki közös térben. De akkor szerettem igazán bele Ritába és a munkáiba, amikor egy asztalt osztottunk karácsonyi iparművészeti vásáron. Nem mindegy, az ember kivel állít ki. Nagyon fontos a harmónia. Ha ránézek a kiállított alkotásokra, azok emeljék egymást és ne elnyomják. Kettőnk munkája tökéletesen harmonizál egymással. Az már csak hab a tortán, hogy a szeretet és a tisztelet is megvan közöttünk.
Fürjes Dóra kispédányszámú, egyedi ékszereket készít, amelyekben ritka köveket használ és ezek köré építi ékszereit. Milyen kövekkel jó dolgozni?
F.D.: Nagyon szeretek ásványbörzékre járni. Ott igazi kincseket lehet lelni. A ritka szépség sokszor abban rejlik, hogy kézzel csiszolt egyedi darabot találok, ami megszólít és már ahogy ránézek, látom körülötte az ékszert. Ez nem függ a kő fajtájától, nagy a repertoár. De azért vannak kedvenceim. Ezek közé tartoznak a labradorit különböző változatai, a borvörös gránát vagy a különböző színű zárványtűkkel átszőtt kvarcok és a vörös korallgyöngy.
Letisztult egyedi ékszereinek nem véletlenül a mottója egy Szabó T. Anna vers: SIMA. TISZTA. Tiszta mágia, könnyed fegyelem. Figyelem, odaadás: kegyelem. Nézni öröm, sosem unnád, mindig új, mindig van titka. Fény súlya tart. Röptet. Térrács. Marokkő. Vagy szívkalitka.
F.D.: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az első alkalommal megrendezett Ékszerek Éjszakája rendezvényen Szabó T. Anna néhány kiválasztott ékszerhez verset írt és az én alkotásom a kiválasztottak között lehetett.
Müller Rita hasonlóképpen gondolkodik a munkáiról, vagy másképpen tervezi meg a mintákat, a festményeit?
M.R.: „Figyelem, odaadás: kegyelem…mindig új, mindig van titka.”, ez nagyon kifejező számomra is. Kíváncsinak maradni az anyag iránt, egyben hálával és alázattal viszonyulni hozzá.
Hogyan jutott el az anyagtervezéstől kezdve a selyemképekig?
M.R.: Mindig is vonzott a belső terek világa, legyen az egy otthon vagy közösségi tér. Ez a hívás vitt el oda, hogy képeket is fessek.
Olajfestményeket is készít, ezek hasonló témájúak, mint a selyemre festett képei?
M.R.: Témában nyilván vannak hasonlóságok, átfedések, a selyem és az olaj között, de azért ez két külön világ, amelyek között közlekedhetek. Amit tud az egyik anyag, nem tudja a másik, és fordítva ugyanígy…nagyon izgalmas, hol az egyikben, hogy a másikban elmerülni.
A hagyomány mindkettőjüknél fontos, ez hogyan látható a munkáikban?
M.R.: A selyem festése, ahogy dolgozom, alapvetően hagyományos technikán alapul, de időről időre valamilyen kísérletezésen kapom magam, legyen ez technikai, formai vagy tematikai kísérlet. A hagyomány és az újítás dinamikájában érzem magam otthonosan…
F.D.: Az egyik legfontosabb megnyilvánulása a hagyomány tiszteletének nálam az anyaghasználat. Nem célom új anyagokkal kísérletezni, maradok az ezüstnél és az ékköveknél. Az ékszerek kidolgozása is hagyományos kézi technikával történik, és a formákban sem az extravaganciát keresem, hanem a nőies finomságot. Mindemellett ezen a kiállításon kicsit elengedtem a fantáziámat és lesznek igazi meglepetések, ahol igyekeztem az ötvöstechnikai tudásom korlátait feszegetni.
Fotók: AMPictorial
