„… környezetünk folyamatosan medializálódik” – Interjú Zagyvai Sári fotóművésszel

Zagyvai Sári fotóművész a mesterséges intelligenciát használva folyamatosan kísérletezik az interneten fellelhető természeti elemek szintézisével. A június 14-én nyíló AITOTÍPIA című kiállításán tájképei, természetfotói egyszerre analóg és digitális képek, vagyis hibrid alkotások.
Zagyvai Sárival Kovács Gabi beszélgetett.
Megnyitó: 2023. június 14. 18 óra
Már az egyetemen (MOME) érdekelt a fotográfia határterületeinek a kutatása az experimentális irányok, a kibertér és fizikai terek különbségei. Most a hagyományos tájfotózást kérdőjelezed meg, létrehozva egy digitális és analóg eljárások fúziójából megalkotott hibrid képet. Miért izgalmas ez számodra?
Egy olyan időpontban élünk, amikor a környezetünk folyamatosan medializálódik és virtualizálódik. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az élményt, mintha rétegek halmaza venne minket körül, amelyben a fizikai terek és virtuális terek felváltva és egyszerre vannak jelen. Ennek az élménynek a rétegszerűségét szerettem volna letapogatni és rögzíteni a fotópapíron. Az új munkáimon nem fényképekből indulok ki, hanem olyan tájképekből, amelyeket AI, vagyis a mesterséges intelligencia segítségével készítek. A tájképeket generáló AI tanul az interneten található fényképekből. Korábban hasonló munkamódszerrel én magam állítottam össze montázsokat képzeletbeli sivatagokról, hegyekről és óceánokról, és én tanultam a távoli tájakról a kibertérben barangolva.
A kiállításra készítesz úgynevezett fotogrammokat is, ezt hogy kell elképzelni?
A fotogrammok úgy keletkeznek, hogy dolgok érintkeznek a fotópapírral és negatív sziluettjük rögzül a papíron. Az én képeim esetében az egyik réteget a digitális képernyőről levetülő kép alkotja, a másikat pedig kamera nélküli eljárásokkal készülő képek, ennek egyik lehetősége a fotogrammok.
A táj és a természet szinte minden munkádban jelen van, sőt a diplomamunkád is ehhez kapcsolódott: ”Termelt természet, digitális táj.” Itt különböző digitális és fizikai terekkel foglalkozol. Mi izgatott ebben a témában?
A diplomamunkám egy hét csatornás videóinstalláció volt és a videóportré médiumában alkottam. Számomra az nagyon érdekfeszítő, hogy a fényképekkel szemben a mozgóképek úgymond kényszerítik nézőjüket, hogy bizonyos ideig figyeljék a képet. Napjainkban villanásnyi ideig látunk fotókat az interneten, nem időzünk el a képek előtt, nem mélyedünk el szemlélésükben. A videóportéimon a modellek hosszú percekig álltak a fényképezőgépem előtt. Számomra izgalmas volt a figurákat montázs technikával természeti tájakba helyezni és valamiképpen a nézőket is bevonni ebbe a kiállítási térbe.
Háromszor nyerted el a Pécsi József-ösztöndíjat; munkáidban az idegenség és a távolság, másképpen a magány van jelen.
Az idegenség és távolság a turista utakon készülő fényképek felhasználása révén épült be az alkotásaimba. Önmagában nincsenek egzotikus tájak, mi hívjuk életre ezt a tapasztalatot azáltal, hogy valamit másnak érzékelünk a sajátunktól. Az individualisták érzékelik az egzotikumot igazán, hiszen csak az erős egyéniségek tudják pontosan és érzik, hogy kik ők, és honnantól más valami, mint ők maguk.