Megmagyarázhatatlan vonzás – Temesi Apol interjú

Temesi Apol textiltervező művész, művészettörténész-esztéta számára a gyapjú nemcsak megmunkálandó alapanyag, de azon keresztül kommunikál, és sokszor önismereti tükör is. A november 9-én a Trezor Galériában nyíló MATERIAL CRUSH című kiállításán különféle képzőművészeti nyelven meg fogalmazott ipari –és ruhaipari, illetve nyírás utáni nyers gyapjúfeldolgozások láthatóak.
Temesi Apollal Kovács Gabi beszélgetett

„A gyapjú és én hét éve alakítjuk egymást.”- mondod -, hogyan változott a gyapjúhoz való viszonyod az elmúlt években?

A textilipari gyapjú maradékokkal 2016-ban kezdtem el dolgozni, akkor maga a felvetett probléma körbejárása és a lehetséges, ismert eljárásokon keresztül adható válaszok foglalkoztattak. Néhány képzőművészeti projektmunka után kezdtem el azon gondolkodni, hogyan lehet teljes paradigmát váltani és egy új gyártástechnológia kidolgozásával az anyag legjobb tulajdonságai mentén kialakítani annak megjelenési, felhasználási formáját. Így jutottam el a zengéscsillapító, belsőépítészeti burkolatok fejlesztéséig. A gyapjú, mint nyersanyag ezzel egyidőben számtalan egyéb problémát tárt a szemem elé, ami humánökológiai, szociális és gazdasági kérdéseket is felvetett, így egyre komplexebb megoldásokat kerestem a munkámban is. Az elmúlt években lépésről lépésre foglalkoztam minden feltárulkozó, gyapjút érintő kérdéssel, mint a textilipari vágási hulladék, a ruhaipari hulladék és a nyírás utáni nyers gyapjú feldolgozhatóságának kérdése. A kiállításon már mindhárom típus meg is jelenik.

MATERIAL CRUSH a kiállítás címe. Kis gyapjúszobrok, szövetek, panelek és fotók láthatóak a térben. Mire utal a cím?

Tervezőként az első munkáimban a gyapjú csak egy anyag volt számomra a sok közül, amivel dolgoztam. Később alakult ki ez a megmagyarázhatatlan vonzás, ami fokozatos elköteleződéssel társult. Nekem a gyapjú lett az az anyag, amin keresztül megtanultam megfogalmazni a gondolataimat, ami keretrendszert adott tervezőként, hogy hogyan lehet egy kérdéskörről szisztematikusan gondolkodni. Ezzel az anyaggal alakult ki számomra az a különleges kapocs, ami fontos szerepet töltött be a személyiségfejlődésemben, ami megtanított kíváncsinak és szabadnak maradni, a birtoklási vágyat és az elvárásokat pedig félrerakni, csodálni, ami feltárulkozik. Ezt az utat mutatja be a kiállításon szereplő négy nagy installáció, a grafika, fotó, plasztika és szövet sorozatok egyaránt.

Az ipari maradékok számodra nem szemetek, hanem jól megmunkálható alapanyagok. 2022-ben megnyerted a BIG SEE Product Design Award-ot, ami egy nagy nemzetközi elismerés. Ez mit jelent számodra?

Óriási öröm szakmai díjat nyerni. A visszajelzés és megerősítés mellett pedig inspiráló látni a többi díjazott tervező munkáját, mennyien dolgoznak azon, hogy etikusabb, jobb megoldásokat találjunk a kérdéseinkre. Erős közösségi húzást ad.

Munkáid határterületen mozognak: nemcsak designtermékek, de képzőművészeti alkotások is. Ezt hogyan látod?

A mai kor összetett kérdéseire leginkább a tudományterületeken átívelő megoldásokon keresztül kísérelhetünk meg válaszokat adni. A SoundWool akusztikai panelek kiváló hangelnyelési adottságokkal rendelkeznek, megjelenésükben pedig személyre szabhatóak, miközben természetes megújuló nyersanyagforrásból készülnek. Miközben tehát megszüntetjük a textiliparban keletkező, környezeti problémát okozó gyapjú hulladékot, az építőipar számára kiváló hangelnyelési adottságokkal rendelkező belsőépítészeti burkolatokat kínálunk megújuló nyersanyagból. A cirkuláris anyaghasználat sikerfaktorának gondolom, ha a fogyasztót is érdekelté tesszük, hogy vegyen részt az új anyaghasználati szokások kialakításában. Mindezt tervezőként a magas minőségű esztétikai megjelenéssel és a kompromisszum nélküli funkcionalitással tudjunk segíteni.

A MOME-n tanítasz egy speciális anyagkutató kurzuson, ahol a nyersanyag-centrikus gondolkodás is elsajátítható.

A doktori kutatásom kapcsán nemcsak maga a szemléletváltás foglalkoztatott, de annak továbbadhatósága is. Így az elmúlt 3 évben a Design Intézethez tartozó Kutatás-Fejlesztés-Innováció tárgykörben olyan oktatási módszertant dolgoztam ki, aminek keretein belül a hallgatók anyagkísérleteken keresztül alakíthatják a nyersanyaghasználatban is tudatos tervezői szemléletüket.