Hírek

„Megpróbáltam nyersebben bemutatni” – interjú Jankovics Annával és Kovács Lehellel

Martin McDonagh négyszemélyes családi tűzfészkében mindenki megégeti magát, a nők a gyilkos szeretet miatt, a férfiak a nők által. Kovács Gabi Kovács Lehel rendezővel és Maureent alakító Jankovics Annával beszélgetett.

Hogyan találtatok egymásra?

K.L.: Tavaly a kecskeméti Katona József Színház Leonce és Léna rendezésénél találkoztam először igazán Annával. Odakerült a dadus szerepére, elkezdtünk dolgozni és azt láttam, hogy nagyon jó vele próbálni, könnyen terhelhető. Örömteli volt vele a találkozás, illetve az a pici rokon dolog is eszembe jutott, hogy a magyar viszonyok között az alkatunk miatt nem könnyű főszerepet vagy hangsúlyosabb szerepet kapnunk, ezért kicsit a periférián is vagyunk. Én viszont úgy gondoltam, hogy nagyon szívesen adok olyan tehetséges színészeknek lehetőséget, akiknek a főszerep a kinézetük miatt nem adatott meg a pályán. Így választottam Annát Maureen szerepére.

J.A.: Amikor Kecskemétre kerültem és megtudtam, hogy Lehel fog rendezni, már előre nagyon örültem, annak ellenére, hogy nem igazán ismertük még egymást annyira. Viszont kíváncsi voltam rá, és a munka közben elképesztően élveztem azt a hatalmas energiát és kreativitást, amivel hozzáállt az egyébként a nehéz és szövevényes Leonce és Lénához. Ritka, hogy valaki egyszerre jó dolgokat mond szakmailag és közben egyáltalán nincs benne feszültség vagy felsőbbrendűségi érzés. A kecskeméti próbafolyamat így játékos és szórakoztató volt, talán csak egyszer volt összezördülés, de Lehel nem húzta fel magát, pici szünetet kért, majd mindenki megdöbbenésére beállított egy tálca sütivel.

Igazából rendkívül meghatónak találtam, hogy Leenane szépe szerepét rám osztotta. Ráadásul én már dolgoztam a Nézőművészeti Kft-vel, de Kapával (Mucsi Zoltán) még soha, és ez is egy hatalmas megtiszteltetés volt számomra, féltem is tőle az elején.

Anna, neked ez a második olyan szereped, amelyben kiszolgáltatott és bántalmazott vagy. A 7 nap című darabban iskolai támadásoknak vagy kitéve a testalkatod miatt, mostani előadásban a szeretet nevében pusztító, verbális erőszak vesz körbe.

J.A.: Ha az erőszak köréről beszélünk, akkor a Leenane szépében az áldozat is átfordul bántalmazóvá. Nekem a 7 napban az volt a nehéz, hogy én igazából nem vagyok lelkileg mártír alkat, és jellemzően nem is szoktam ennyire visszafogott figurákat vagy áldozatokat játszani. A McDonagh darabnál más volt, mindjárt az elején az általam játszott Maureen egy olyan hangos, erőszakos mondattal indít, amiben benne van az elmúlt húsz évének összesűrített minden lefojtott feszültsége. Tehát egyrészt nincsen nagyon bevezető rész, másrészt Maureenból egy olyan fajta keserűség árad, amit én még nem éltem át, ahova én még szerencsére magánemberként nem jutottam el, és ezt jól meg kellett fogni. Nem volt egyszerű a keserűség és a fájdalom színeit gonoszságba fordulva megjeleníteni a színpadon. Ráadásul még az elején nagyon sokszor egyszerűen elvitt a szöveg is, full gonoszt akartam játszani, szerencsére ebben Lehel nagyon jó kontroll volt mellettem.

Vagyis?

J.A.: Például alapvetés, hogy egy gonosz mondatot nem kell gonoszul mondani, különben is Maureen ennél sokkal összetettebb jellem. Ami Maureenban belül van, azzal sokkal jobban tudtam azonosulni, mint akivé vált. Szerencsére Lehel rendezésében nem két gonosz ember acsarkodik egymással, a hangsúly a szereplők belső fájdalmán és sérülékenységén van.

Maureen szerepe mit tanított meg neked?

J.A.: Leginkább azt, hogy így ne, hogy bármi áron, de így ne éljünk egymással. Én egy nagyon biztos családi környezetből jövök, ahol mindig intelligensen beszéltünk egymással, ráadásul nekem eleve nehéz konfrontálódni. Maureen viszont mer összetűzésbe keveredni, ezt például megtanulhatnám tőle, csak nem így. Én tíz évente jó, ha egyszer felemelem a hangom, Maureen ehhez képest eléggé heves és temperamentumos.

Lehel, láttad ennek a darabnak más színházi feldolgozását, például az Örkény színházi változatát?

K.L.: Belenéztem. A Maget játszó Béres Ilonának komoly jelenléte van. Szerintem teljesen jó, hogy mindenki máshogy nyúl a darabhoz, nem beszélve a fordításról, hiszen az Upor és a Parti Nagy fordítás között nagyon nagy különbség van.  Parti Nagy erőteljes hangsúlyt helyezett a népi, csilingelő nyelvre, amit a helyiek ott beszélnek, én ezt picit megpróbáltam nyersebben bemutatni, aminek az Upor-féle fordítás jobban kedvezett.

A Leenane szépe legközelebbi előadásai: november 3., november 16.

Eseménynaptár

2024. március
 1 
 2 
 5 
 9 
11
13
15
16
17
18
23
27
28
29
30
31