„Melegséggel bármivé formálhatjuk az anyagot” – megérkeztek a REFLEXIÓ legújabb, a Trezor Galéria üvegkiállítására reflektáló pályaművei
Még november 2-ig látogatható a B32 Trezor Galériájában Czebe István üvegművész Háló nélkül című kiállítása, ahol állványokon bemutatva a művész letisztult formavilágú üveglapjait csodálhatja meg a közönség. „A háló nélkül egy kis ugrás a semmibe. Folyamatos gondolkozás anyagban és térben, egy nagyon egyszerűnek tűnő rendszerben.” A REFLEXIÓ pályázatra jelentkezett hallgatók közül ezúttal négyen nyújtottak be erre a tárlatra reflektáló alkotásokat, melyekről az alábbiakban részletesen is beszámolunk.
Hompot Andreára Czebe István üvegművészetének sajátos formarendszere gyakorolta a legnagyobb hatást. A hallgatót munkája elkészítésénél a művész egy, a tárlathoz írt gondolata („a melegen formált üveg nevel és ébren tart”) inspirálta, a tűz ugyanis számára metaforikus értelemmel bír: mindennapjaiban ez a formáló erő a kapcsolatok melegségében jelenik meg. „A bennünk lévő tűz az, amely éberséget ad a lelkünknek arra, hogy ölelő melegséggel jóra neveljük egymást. […] Az üvegművészethez hasonlóan, melegséggel bármivé formálhatjuk az anyagot, míg az üveget szilárd állapotában, melegség hiányában legfeljebb törések árán tudjuk megváltoztatni.”
Lebeda Dánielt ugyancsak az üvegművész gondolatai ihlették meg: „A háló nélkül egy kis ugrás a semmibe. Folyamatos gondolkozás anyagban és térben, egy nagyon egyszerűnek tűnő rendszerben…”. Ez a kiindulópont azután érzésként, asszociációként továbbélve ugródeszkaként funkcionált a kép megszületéséhez. A hallgató a kollográfia technikáját választotta, amely lehetővé teszi a rétegekben való gondolkodást, majd annak lenyomtatása szintén újabb dimenziót adott végleges művéhez, mintegy visszautalva a kiállításon bemutatott üvegszobrok rétegelt megmunkálására.
M. Tóth Zsuzsanna reflexiójának kiindulópontja az üvegszövet volt, mint számára új anyag, illetve a kísérletezés folyamata, melynek során olykor a tapasztalat által diktált, bevált megoldások kevésbé hasznosak, mint az újszerű ötletek. Zsuzsanna az üvegszövettel és egyéb hálós anyagokkal festékelhagyásos monotípiákat készített, majd ezeket olyan elrendezésben komponálta össze, amely megidézi a kísérletezés közbeni flow érzés megélését. Az anyagok és munkák egyfajta ritmikusságot, ugyanakkor véletlenszerűséget szimbolizálva kerültek fel az alapra, de nem ragasztva vagy festve, hanem tűzve, utalva arra, hogy a kísérletezés közben nincsenek kőbe vésett szabályok vagy egyetlen helyes út. A vision board jellegű alapon visszaköszön az üvegszövet mintája, és azon játékos egymásutánban láthatók a különböző anyagok, nyomatok, rajzok amiket a pauszpapír hol sejtelmesen elfed, hol jobban megmutat. Ezzel azt kívánta a hallgató érzékeltetni, hogy az alkotás is kísérletezés közben fedi fel magát, valamint utalhat az ismeretlenre, a képzelet szabadságára és az állandó interakcióra az alkotó és az anyag, illetve a műve között.
Mihucz Kitti kétrészes sorozattal reflektált a kiállításra. Festményeinek az alapvetően geometrikus formákból álló kompozíciója hasonló motívumkincsből építkezik, mint Czebe István kiállított munkái. Ezt kiegészíti az egyéni hálórendszer reflexiójával: a hálót körbeveszi az organikus formák csendje.
