„Munkáimban jellemzően kontraszthelyzeteket hozok létre” – Interjú Tomay Katalin, iparművésszel
Többféle anyaggal dolgoztam, folyamatosan tanulok, próbálok fejlődni, most a kerámián van a hangsúly – mondja magáról Tomay Katalin iparművész, akinek Metamorfózis című kiállításán anyagok feszülnek egymásnak és alakulnak át. A kiállítást még február16-ig láthatja a közönség a B32 Trezor Galériájában.
A kiállítás mottója egy Mrożek idézet, amelynek végszava: „Csak határok között élünk.” Ez hogy kapcsolódik a tárlathoz?
Azért választottam ezt az idézetet, mert úgy éreztem ez a pár mondat fejezi ki a legjobban, amit jelen helyzetben érzek, ahogy most látom a világot, mely remélem a kiállított munkáimon is érzékelhető.
Metamorfózis a kiállítás címe, és valóban a geometriai tárgyai, ha jól látom, épp a teljes átalakulás folyamatában vannak.
A címadás elsősorban a térplasztikákra vonatkozik. Ezeknél a tárgyaknál a geometrikus konstrukcióként indult formák a hő hatására érik el végleges formájukat. Az alapanyag tiszta, konstruktív részként, formaként jelenik meg a tárgyak egészében, a módosított rész segédanyagok hozzáadásával torzított formákat, felületeket hoz létre, mely megváltoztatja a tárgy egész jellegét. A változás az égetés során jön létre. Az alapanyag és a módosított anyag közötti feszültség, a létrejövő interakció ellentéteket hoz létre. A súlyos geometrikus részek nyomása, az anyag átalakítása és a külső, belső hatások által létrejött állapot, az összeomlás, az ember sérülékenységét, kiszolgáltatottságát kívánja szimbolizálni. Munkáimban jellemzően kontraszthelyzeteket hozok létre. Feszültség megteremtése formával, „formátlansággal”, anyaggal, agyagmódosításokkal, felülettel. A kiindulási pont, az absztrakció, a geometrikus formák szimbólumrendszere, melyet párhuzamba állítok az ember külső és belső történéseivel. A falon látható reliefszerű tárgyak esetében technológiailag nincsen köze a térplasztikákhoz, mondanivalójában azonban hasonló az elgondolás. Ezek a képek dobozba „csomagolt” porcelán elemek készültek az elmúlt hónapokban.
Üvegtervező és szilikát specialista, de dolgozott vagy dolgozik üveg mellett betonnal, porcelánnal és a kerámiával is. Most, ha jól látom, erre a kiállításra kerámiákkal készült. Miért döntött így?
Végzettségem szerint formatervező művész vagyok, szilikát szakiránnyal. Középiskolai tanulmányaim kezdetétől az egyetem befejezéséig az üveg volt az elsődleges anyag, amivel dolgoztam. Az élet úgy hozta, – felsőoktatási intézményváltás miatt -, hogy kerámiával és betonnal is volt lehetőségem jobban megismerkedni ez alatt az időszak alatt. Igazán sem üvegtervezőnek, sem szilikát specialistának nem tartom magam. Többféle anyaggal dolgoztam, folyamatosan tanulok, próbálok fejlődni, most a kerámián van a hangsúly. A hétköznapi életben kerámia tárgyak kivitelezésével foglalkozom, ebből adódhat, hogy jelenleg ebben az anyagban tudok gondolkodni művészeti munkák megvalósítása során is.
Almádiban vezet egy kerámia-alkotóházat, az épületet édesapja alakította át. Milyen foglalkozások, munkák zajlanak a házban?
Évekkel ezelőtt tartottam kerámia foglalkozásokat felnőtteknek és gyerekeknek is, valamint nyári táborok megvalósítása is történt. Később egyre több megrendelés és kivitelezési munka adódott, melyek miatt a foglalkozásokat abbahagytam. Itt elsősorban használati és dísztárgyakra gondolok. Alkalmanként más művészek is dolgoznak a házban, illetve szimpóziumokat, workshopokat is tartunk.
Édesapja Tomay Tamás építész, akinek szintén volt kiállítása Trezorban, milyen kulturális örökséget hagyott Önre, mit tanult tőle?
Édesapámnak 2017 decemberében volt kiállítása a Trezorban. Már akkoriban felmerült, hogy én is kiállíthatnék, ami végül elhúzódott, úgy érzem nem voltam kész erre akkoriban. Most már bánom természetesen, hogy nem csináltam meg korábban, hiszen akkor ő is jelen lehetett volna. Jó lenne hallgatni most is a gondolatait… Tomay Tamás azonkívül, hogy az édesapám, a példaképem is volt, ahogy a mai napig is az. Néhányat említve a fontosabbak közül, amiket kaptam, tanultam tőle az talán a kereső gondolkodás, morális, etikai értékrend, a világlátás, az alázat, a jóra való törekvés, a bizonyosság, a miértek örök keresése….óriási űrt hagyott maga után….
2006-ban ArtZept megmérettetésen nyert a Falatozó-tányér művével. Mesélne erről? Nagyon beszédes cím.
A pályázati kiírást „Snack bowl set” címmel hirdették meg, a tárgyaknak nem volt külön címük. A pályaműveknél elsősorban a funkcionálisat, ugyanakkor művészi és esztétikus, lehetőleg progresszív és környezettudatos tárgyakat vártak el. Én porcelán és üveg párosításával készítettem a tálakat, mely megnyerte a zsűri tetszését, így első helyezéshez volt szerencsém.
Fotók: Aczél Márk
