Őrtorony a partszakaszon – Interjú Mucsy Szilvia fotográfussal
Pálmafák, homok, szél, sós víz, és itt-ott a természetben megjelenő ember látható Mucsy Szilvia fotográfus kisméretű fotóin. A fotóművész szubjektív szűrőjén mutatja be a sokszínű mediterrán tájat. A Palm Sea Land című kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2024 hivatalos programjának része.
A kiállítás plakátján egy fiú ugrik épp egy szikláról a tengerbe. Sok mindenre lehet asszociálni: ifjúság, gyerekkor, szabadság és még sorolhatnám… Miért ez lett a kiállítás arca?
Az az igazság, hogy nekem tulajdonképpen szinte minden kép a kedvencem, és ezt a képet a kurátor Somosi Rita választotta. Valószínűleg azért, mert ez egyfajta esszenciája ennek a kiállításnak, illetve azért is, mert ebben a kiállításban nagyon kevés emberábrázolás van. Összesen négy kép lehet talán, amin az ember megjelenik és szerintem Somosi Rita fontosnak tartotta, hogy ebben ember is és táj is együtt legyen látható.
Miért nincsenek emberek a képein?
Csak erre az anyagra jellemző, mert általánosságban abszolút fotózom az embereket, és a többi anyagban fontos szerepet töltenek be. Viszont ez a kiállítás a tájról szól, tehát ez egy tájkép anyag, amiben természetesen az ember is megjelenik, de indirekt módon.
A képeinek többsége a mediterrán térség partvidékét mutatja meg, hétköznapi helyzetek láthatóak egyfajta szubjektív dokumentarizmussal. Ez pontosan mit jelent?
Ez egy műfaji meghatározás a fotográfián belül, azt jelenti, hogy a valóságot ábrázolom, tehát dokumentarista képek, viszont nagyon erősen az én szűrömön keresztül jönnek létre, és ez így lírai anyagnak is nevezhető. Ez a fajta lírai megközelítés a legfontosabb: a mediterrán térség, az elemi erők amik formálják az ottani táj, a növények, a tájegységek. Vagyis azokat az apró jelenetek, pillanatok mutatom be, amelyek ezt a fajta lírai narratívát szolgálják.
Olvasom, hogy formák, fények hangulatok kötik össze a képeket, hogyan válogatott a kiállításra?
Ez a kiállítás az első teljes bemutatkozása ennek az anyagnak, amelyet 2016 óta készítek. Ezen a tárlaton most minden látható, amin azóta dolgozom, ugyanis ez egy folyamatában lévő sorozat, amelyben a legfontosabb az, hogy megpróbálom azt a csendes hangulatot átadni, amely ezeket a miniatűr tájképeket jellemzi. Megszoktuk, hogy a tájkép a képzőművészet történetében mindig nagyméretű, azonban ebben az anyagban direkt kisméretű, tehát 23 x 23 cm képek kerülnek bemutatásra. Így a nézők közel mennek a képekhez, így sokkal bensőségesebb, intimebb kapcsolatba kerülnek a fotókkal, többet is időznek egy kép előtt, így remélem, hogy azt a hangulatot, amit én ott megfogtam a néző is mélyebben képes átérzi, vagyis jobban tud kapcsolódni a látottakhoz.
A spiritualitás mennyire van jelen a képein?
A spiritualitás mindig jelen van nem csak a képeimen, hanem a világban, a valóságban. Ebben a mostani tájkép anyagban: a növényekben, vagy egy szikla részleteiben ez ugyanúgy tetten érhető.
Sokszor dolgozik társművészekkel, zenészekkel például. Itt nem gondolkozott azon, hogy a zenét és a fotót összeköti valamilyen módon?
Most nem ez volt a célom. Azt gondolom, hogy ez az anyag, nagyon sokrétű, vagyis a képeken különböző tájegységek, színek, formák hangulatok láthatóak és ez így már elég gazdag ahhoz, hogy önállóan szóljon, és nyilván, amikor társművészekkel dolgozunk, akkor a különböző műfajoknak az egysége adja meg azt a hangulatot, amit kifejezni szeretnénk.
A pálmafákról még nem beszéltünk, sűrűn előfordulnak a fotóin, szimbolikus jelentésük is van.
Igen, saját művészi megfogalmazásomban úgy szoktam beszélni róluk, hogy valahogy mint egy őrtorony állnak a partszakaszokon, és így választják el a vizet a szárazföldtől. Nekem van egyfajta érzelmi kötődésem a pálmafákhoz, nem tudom miért, lehet, hogy valami előző életből jön ez. Sokszor élhettem olyan területen ahol pálmafák voltak, de ebben az életemben is sokat voltam közöttük, hiszen Görögországban is öt évig éltem, odajártam a képzőművészetire. Fontos számomra ez a növény, mert nagyon sok mindent szimbolizál. Egyrészt kiváló hőmérséklet tűrő, bírja a szárazságot, másrészt nagyon erős, szikár és a különböző fajtái még gyümölcsfaként is jelen vannak. Számomra a pálmafa nagyon erős szimbóluma egyrészt a tengerpartnak, másrészt a kitartásnak a szívósságnak és a szépségnek egyaránt. A pálmafa törzse is gyönyörű egyébként, ha valaki megnézi közelebbről láthatja, hogy a kérge olyan, mint egy csodálatos szőttes, a dús leveleiről nem is beszélve, amelyek nagyon erősen visszaadják a mediterrán térségnek a szenvedélyes megjelenését. Ezt a tájat nagyon erős elemi erők formálják mint a szél, a sós víz, a sós pára, az erős nap és valahogy ezek természeti jelenségek nagyon összefüggnek a pálmafával.
Fotók: Aczél Márk
