„Scio in corde meo” – Vasali Katalin lírai fotókiállítása több, a REFLEXIÓ pályázatra jelentkezett hallgatót megérintett
Majd lesz másik című kiállításán bemutatott lírai fotósorozatában Vasali Katalin személyes szemszögből dolgozza fel a perinatális veszteség nyomán fellépő érzéseket és jelenségeket. Közelebb hozza azokat az érzelmeket, melyeket a vetéléssel kapcsolatban megélt, és melyekkel az azt követő időszakban találkozott a feldolgozás útján. Az érzékeny témájú kiállításra a REFLEXIÓ mentorprogram keretében öt fiatal alkotó – szintén rendkívül érzékeny pályamunkával – válaszolt. Az alábbiakban ezeket, a Trezor Galériában május 12-ig látható tárlat által inspirált alkotásokat mutatjuk be.
Bangó Rebeka A kötelék című munkájának elsődleges ihletője a fotóművész egyik képén fellelhető vörös fonál, valamint egy másik művén szereplő tulipán volt. Rebeka linómetszetén a fekete háttérből előtűnő női kéz egy anyára utal, aki elveszítette a magzatát. Az elhervadt tulipán az elmúló életet, az anyát és a gyermekét összetartó vörös fonál a szülő részéről az el nem engedést, míg a köztük lévő fehér tér az elmúlás következtében létrejött távolságot szimbolizálja.
Boros Dorina „Scio in corde meo” – Szívemben tudlak című kisplasztikája az anya és a magzat kapcsolatát jeleníti meg, amint a két forma összekapcsolódik, egymásba borul. Azt a pillanatot próbálja megragadni, amikor ők ketten még egyensúlyoznak, de már tudják, hogy közeledik a fájdalmas búcsú. Dorina anyag- és színhasználatával az érintett személyek lelkében zajló folyamatokra, a magzat életútjára igyekezett utalni.
Czifra Panna a kiállítás témájához egy személyes tapasztalattal is tudott kapcsolódni, Szofia című festménye ennek is emléket állít. A képen lévő vörös felület egy nagyra nőtt gránátalmára, s így a termékenységre utal. A gyümölcsből, amely elkezd kettényílni, kiválik a mag – benne a magzattal –utalva a veszteségre és arra, hogy hiába van még esély várandósságra, egy gyermek elvesztése akkor is komoly fájdalmakkal jár.
Perge Veronika Hiányzol úgyis, hogy nem ismertelek című alkotása két, a hallgatóra mély benyomást gyakorló műre való reflexióként született meg. A szomorúságra és a veszteségre nem csak az élettelen madárral és a fej nélküli testtel, hanem a fekete és kék színek különféle árnyalataival is utalt.
„A málna öröm, áldás, sokk. A boldog asszony gyümölcse nem mindig boldog. Ha szomorú, sír. Kertemben nem terem, lelkemben szüntelen, szívtelen, szemtelen világ.” Szeli Kamilla ezekkel a gondolatokkal kísérte vegyes technikájú Kertemben nem terem című pályaművét, mellyel ugyancsak a megrázó témájú kiállításra reflektált.
