„Tipikus újratervezés.” – Interjú Cseke Szilárd képzőművésszel
Cseppenés, csobbanás megkomponált zajai, a galéria terébe állított elnyűhetetlen, robosztus kamionabroncsok, karkaszok, negyven liter víz, sajátos módon elkészített „erdős” festmények, vagy éppen mesterséges intelligenciával generalizált vizualizált hangképek is láthatók, hallhatók június 4-től Cseke Szilárd DROP című kiállításán a B32 Galériában.
Sok minden látható a kiállításon a nagy méretű absztrakt képektől kezdve a tér- és hanginstallációig minden. Még kertjéből is elhozta a kamion abroncsokat, és úgy tűnik, hogy ezeket a munkákat a víz, a vízcseppek kötik össze.
Pályám kezdete óta többféle alkotást készítek és több médiumot átfogó egyéni kiállításokat rendezek. Már az egyetemi évek alatt is a „vegytiszta” festészet mellett igyekeztem a képzőművészet más területeire is kalandozni. Végzősként az első nagyobb egyéni kiállításom 1994-ben volt a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében. Már ott is a festészeti munkák mellett a tér méreteire specifikált mobil installációt, valamint interaktív objekteket is bemutattam. Az együtt-értelmezhetőség a koncepcióban, valamint a stiláris kapcsolatban rejlett. A helyzet most harminc évvel később sem változott, a DROP című kiállításomra a legfrissebb festészeti anyagom mellett a kiállítótér adottságait figyelembevéve megterveztem egy különös tér-, víz- és hanginstallációt. Az installáció lényegi részét képezi hat darab kamion abroncs, vagy ahogy nevezik a szakmában, karkasz. A karkasz, az abroncs szinte elnyűhetetlen teherhordó, újrahasznosítható része. Banális tárgyi metaforája a mindent túlélő szintetikus emberi kreációnak. Ez a hat karkasz 2012 óta a legtöbbször kiállított „Deep Look” című installációm részét képezi.
Tulajdonképpen az egyik korábbi alkotásom alkotóelemeit az abroncsokat „vettem kölcsön”, és ezen a kiállításon újrahasznosítottam, valamint egy teljesen máslényegű műként alkottam újjá. Tipikus újratervezés. A hat kamion abroncs vagy karkasz mellett még negyven liter víz is szerepel a kiállításon. A víz itt szintén metaforikus elem a természet, a földi élet szállítója, ami szintén újra és újra megváltozik, megújul. A kiállításon Varsás Gábor elektronikus hangművész, vízhanggyűjtő közreműködésével a különös helyzetbe került víz hangját is hallhatóvá tettük.
Színes, rusztikusan festett erdőrészletek, másutt a már említett növényekkel benőtt gumiabroncsok a kertjében… Az elmúlás és az újjászületés egyszerre van jelen a képein.
A kiállítás legautonómabban értelmezhető részét képezik az abszolút festői, látványos, színes „erdős” festményeim. A tájélmény, a tájtapasztalat előhívása nem direkt festészeti leképezés által jelenül meg. Meggyőződésem, hogy az elektronikus telefon képernyőn megjelenített világunkban az érvényes képzőművészeti, festészeti realitás leginkább az absztrakción keresztül közelíthető meg. Az általam sajátos módon kidolgozott festészeti módszerrel, három markánsan elkülönülő absztrakt rendszert egymásra festek. Az így létrehozott festői illúzió a legszemélyesebb természeti élményeket, tájról alkotott tapasztalatainkat képes előhívni. A kiállítás másik absztrakt festészeti anyaga az igazi összekötő kapocs az „erdős” festmények és a vízhang-installáció között. A kevésbé színes, de mégis nagy aurájú festmények inspirációja a digitalizáció vagy a mesterséges intelligencia által megjelenített absztrakt vízhang, vízhullám, rezgéshullámok vizualizált hangképei voltak.
Tárlaton a zene, a hangművészet, a víz csepegő hangja is hat a látogatókra Varsás Gábor elektronikus hangművésszel dolgozott együtt, aki folyók, források hanggyűjtője is egyben. Hogyan alakult a közös munka?
Gáborral először egy családi rendezvényen, műteremlátogatáson találkoztam, aki egyébként az egyik gyermekem barátja. Megemlítette a különféle patakok, források helyszínein, speciális módon rögzített hanggyűjteményét. A hanggyűjteményből eddig csak keveset hallgattam meg, de a gyűjtői koncepció és a szándék nagyon tetszett. Legutóbb a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának galériájában egy csoportos kiállítás megnyitóján hallhattuk elektronikusan manipulált zaj-zene koncertjét. Egyik korábbi projektem esetében már pozitív élmény volt egy hangdesignerrel való zenei együttműködés.
A 2015-ben megrendezett Velencei Képzőművészeti Biennálén bemutatott Sustainable Identities című kiállításom zenei hátterét Gryllus Ábris médiaművésszel készítettük. Most Varsás Gábort a vízhangok specialistáját kértem meg a zenei háttér megkomponálására. Itt is elsőként a zaj alapokat vettük fel. Az abroncsok kör alakú belső tere tulajdonképpen egy speciális hangcsapda. A beletöltött víz csobogtatása, cseppenésének hangja analóg módon interferálódik. A bemutatásra kerülő karkasz- vagy gumiabroncs-installációt összeraktam a kertemben a gyümölcsfák közt, feltöltöttem a rendszert vízzel és beépítettem egy automata vízkeringtető, vízlevegőztető elektronikát. Ezt követően Gábor a vízhang gyűjtésére kifejlesztett mikrofonjaival felvett különféle hangcsoportokat, amelyeket a stúdiójában szólamokká alakított. A cseppenés, csobogás komponált zajai a kiállításon tovább interferálnak az installáció valós idejű hangjaival, képeivel, ahogy a médiából áradó digitalizált tájélmény is interferál az emlékeinkben élő természeti környezetünkről alkotott képekkel, tapasztalatainkkal. A totálisan komplex, valós természetélmény egyre ritkább az urbanizált, virtualizált társadalmunkban, mint ahogy egyre ritkább a csalódásmentes, tiszta, emberi hulladékok nélküli természetélmény is. Ahogy átalakította a plein air tájfestészetet – a természetmegfigyelés legalaposabb módját – a természetfotózás, most valószínű, hogy a mesterséges intelligencia által kreált mindenféle képek, hangok befolyásolják gondolatainkat a tájról.
Cseke Szilárd weboldala: https://www.csekeszilard.com/#/illusion-of-progress/
