Végtelen textil – Interjú Nyíri Katalinnal
Százötvenéves szövőszék áll Nyíri Katalin textilművész Jövő szövő című május 18-án nyíló kiállításának a középpontjában. A ma is kiválóan működő eszközből síkban és térben mozgó szövetfolyamok ömlenek a Trezor Galériába.
Kovács Gabi Nyíri Katalinnal beszélgetett.
A kiállított anyagok családi örökségből mentett és megtartott négy nyüstös, fekvő szövőszéken készültek. Minden régi tárgynak története van, gondolom ennek a szövőszéknek is.
A szövőszéket egy borsodi kis falu, a Hernád völgyében fekvő Gesztely egyik házának padlásáról mentettem ki, nagyapám szakértő segítségével. Diófából készült, rusztikusan faragott lábakon álló, robusztus szerkezet, biztosan több mint százötven éves, és immár harminc éve része az életemnek. Kisebb felújításokkal a mai napig megbízhatóan működik.
Síkban és három dimenzióban mozgó, térben csavarodó textilfelületek várják a látogatókat. Mint különleges színes, futurisztikus lények, tagolják a teret. Milyen anyagok, szőttesek ezek?
Mindig lenyűgözött az a pillanat, amikor a lassan, centiméterről-centiméterre készülő szövet sok méteres gurigája lekerül a szövőszék hengeréről. Ez a textilfolyam már a feldolgozás – vagyis a darabokra vágás – előtt láttatja a benne rejlő lehetőségeket. A B32 Galéria felkérése vezetett arra a gondolatra, hogy bemutassam azt a folyamatot, mely során a „végtelen” textil különféle szövésű, természetű darabokra bomlik szét. Ezek a darabok azután kifeszülnek a fal felületén, a pillérek és a fal közötti térrészekben, térplasztikává vagy az alapanyag karakterét megőrző öltözékké válnak. A Trezor terébe tervezett installáció ezáltal egy korábbi NKA ösztöndíjas projektem témáját (Síkból a térbe) is illusztrálja, miközben lehetőséget ad az általam használt technikák, szövésminták és színvilágok megismertetésére.
Különféle szövésfajtákat variál: sávolykötést és atlaszkötést, de készít ikatot is. Mit kell ezekről a mintákról tudni?
Alapvetően három, egymástól karakteresen különböző szövésképet alakítok ki. Az elsőnek alapja a sávoly és vászonszövés váltogatása: az eltérő szövetszerkezet a síkból kissé kiemelkedő bordák sorát hozza létre. A második különlegességét a rugalmas lycra poliészter szálak beszövése adja, ezek ugyanis nedvesség (áztatás) hatására összehúzódnak és szabálytalanul zsugorítják az anyag felületét. A harmadik szövetfajta szabászati maradék anyagok, rongy-csíkok felhasználásának köszönheti rusztikus képét. A síkfelületből itt-ott kilógó, gyári mintázatú, ám eltérő színű és plasztikus sávok teszik egyedivé ezt a szövetet.
Látványruhákat készít, legalábbis így nevezi a munkáit. Ezekből láthatunk néhány alkotást? Miért hívja így őket?
Látványsport, látványpékség – kissé veszélyes ezzel a divatos és eléggé lejáratott fogalommal kapcsolatba hozni a kiállított öltözékeimet. Miért nevezem őket mégis így? Azért, mert nem a hétköznapi értelemben vett, hordható, vagyis praktikus ruhákról van szó. Célom ebben az esetben is az volt, hogy a különböző anyagkarakterek érvényesüljenek. A test vonalait követő hosszú ruha a rugalmas anyag sajátosságait emeli ki. A kötényruha négy darab, kötényre emlékeztető textillap egymásra rétegzéséből alakul ki. A harmadik öltözék szoknyája drapéria mintájára redőződik, szinte lebeg. Ezek a kiállítás miatt eltúlzott gesztusok bármikor visszaszelídíthetőek és valódi ruhává vagy az átlagos viselet kiegészítőjévé tehetők. Általában egyszerű alapvonalú ruhaformákat készítek, ezzel is a szövet természetét kívánom megtisztelni.
Jövő szövő a kiállítás címe, és sok mindent gondolhatunk erről… tervek és ruhák szövögetése, modernitás és tradíció, még lehetne sorolni.
A címmel a budakeszi Punktum Galéria évnyitó beszélgetésén találkoztam és elkértem tőlük. Hiszen mennyivel gazdagabb értelme van ennek a kedves szójátéknak egy textiles kiállítás esetében! Persze, nem csak anyagokat szövögetek, hanem terveket is. Keresem a helyét, próbálom igazolni a létjogosultságát ennek a hagyományos kézműves szakmának a mai globális, posztindusztriális világban. Nem könnyű, pedig tökéletesen megfelel a fenntarthatóság szempontjainak. De hogy tovább gombolyítsuk a cím megfejtését, biztosan nem véletlen, hogy a mítoszokban és népmesékben oly gyakran előjön a fonal és a szövés témája. Ariadné és a párkák fonala igazán életbe vágó. Egy lett népmese címében a leány főhőst segítő három öregasszony neve Fonó, Motringozó és Szövő. A görög mitológiából kevésbé ismert Arakhné története, aki szövő és hímző tehetségével kérkedve kihívta Pallas Athéné haragját, és noha gobelin készítő vetélkedésük döntetlen lett, a bölcsesség és a művészetek istennője pók formájában adta vissza életét. Nagyon remélem, hogy a kiállítás szebb jövő szövésére inspirálja majd látogatóit.
