Hírek

„Szeretem, amikor valami miatt eggyel jobban kell figyelni” – interjú Balanyi Szilárddal

A zenés-irodalmi estek reneszánszukat élik, a zenészek szívesen társulnak írókkal, költőkkel, hogy bebizonyítsák: egymásra rájátszani érdemes, és a műfajok, ha találkoznak egy új, közös történet is születhet. Balanyi Szilárd Csillaglekvár összművészeti produkciójában most Szabó T. Anna és Lackfi János lesz a vendég március 1-jén a B32 Galériában. Kovács Gabi Balanyi Szilárddal beszélgetett.

Csillaglekvár a címe a koncertnek, és ennek van egy története, ha jól tudom, a kisfiadtól kaptad ezt a szót.

Ez a szó bekerült a Köszi című dalom szövegébe is. És hogyan lett a cím? A fiam ilyen három-négy éves lehetett, és rendszerint nagyon vicces dolgokat mondott, mindenféle kitalációi voltak, és ezeket is felhasználtam a dalaimban, a csillaglekvár is így született. Arra emlékszem, hogy nyáreste volt a Balatonnál, együtt sétálgattunk, mert nem tudott aludni, szép volt az ég, fölnézett, és azt mondta: csillaglekvár. Ezt is felírtam a többivel együtt a különös és varázslatos hangzása miatt, és most ez a címe az első zenés-irodalmi estemnek.

Néhány éve van új zenekarod és most a B32 színpadán ezzel a formációval fogsz fellépni, tehát nem akusztikus estre gondoltál.

Igen, 2018-ban sok év után gondoltam egyet – ugye akkor még nem tudtuk, hogy mi az a Covid – , és újraélesztettem a korábbi zenekaromat, aminek aztán az lett a vége, hogy kicserélődött a teljes brigád (Pásztor Sámuel, Paczári Viktor, Bátor Bence), amit így utólag nem is bánok, sőt, nagyon jó vérfrissítés volt, és jól jött minden szempontból. Elkezdtünk próbálni, a Covid azonban bezavart, a nagyzenekar leállt, ezt követően született meg a sokkal csendesebb Szilárd Piano Projekt Galambos Dorinával, Kiss Flórával, és akkor még Schoblocher Barbi (Blahalouisiana) is beugrott. Így el tudunk menni hol hárman, hol négyen egy szál zongorával akusztikus koncerteket adni. Ez egy sokkal intimebb felállás volt, de közben a nagyzenekar is elkezdett újra működni, és most velük fogunk fellépni Annával és Jánossal a B32-ben.

Tavaly jelent meg a „Szilárd – Na, ez az!” című albumod, amelynek szövegeit – többek között – Grecsó Krisztián, Szabó T. Anna, Lackfi János, és Kemény Zsófi írta. A kortárs vers szeretete más akkor sem állt tőled távol.

A Csillaglekvár az első olyan koncertem, ahol írókkal is fellépek, és igen, a koncert alapötlet is így ugrott be, hiszen a „Szilárd – Na, ez az!” lemezem kapcsán már megtapasztaltam, hogy milyen jó profi írókkal dolgozni. Tavaly jelent meg áprilisban ez az album, és már a dalírás folyamatának legelején éreztem azt, hogy egyedül nem fogom tudni megírni az összes szöveget. Rengeteg időm volt gondolkodni a Covid alatt, jöttek az ötletek egymás után, végül arra gondoltam, hogy megkérdezek írókat, költőket, hogy egyáltalán van-e kedvük ilyesmihez, pontosabban a dalaimhoz szövegeket írni. Szerencsémre mindenki igent mondott, és nagyon jól sült el a dolog, mert gyönyörű szövegek születtek. Ez úgy működött, hogy elküldtem a zenei alapot vagy a félkész dalt, és arra írták a verseket. A Sorsdal című dalra például két szöveg is született, a végső munkában Annával együtt ollóztuk össze a szövegeket, nagyon érdekes kis kirándulás volt.

Író-zenész párosból már láttunk jónéhányat, tehát erre a fúziós művészetre, amennyiben az, nagy az érdeklődés. A Csillaglekvárban viszont két író lesz fenn a színpadon, és egy egész komplett, hangos zenekar.

Így van, de nem leszünk olyan hangosak, a dinamikával viszont játszani fogunk: hol nagyon halk, hol pedig kicsit erőteljesebb lesz a hangzás.

Miért gondoltad úgy, hogy ez most nagyzenekari produkció lesz, és nem zongorás, akusztikus?

Zenekarral nagyon szépen tudnak megszólalni a dalok. A lemezen ez egyértelműen kiderült. Ezek a szövegek a nagyzenekari hangzáshoz könnyedén idomulnak. A próbafolyamat alatt összeért a társaság is, amit nagyon élveztem, egyre több kreatív ötlet merült fel, de mindent nem lehet megvalósítani, az biztos, hogy zongorával is nagyon klasszul működhetne ez a zenés-irodalmi est, kipróbáljuk majd azt is. Azonban egy zenekarban több lehetőség van, egyszerűen izgalmasabb, sokkal többet játszhatunk a zenével, a hangokkal, az ötletekkel. Lesz olyan is például, hogy csak egy szál basszusgitár, és egy dob szól majd, de lesz olyan is, amikor csak a zongorát lehet hallani amint a verseket kíséri. Rengeteg variáció létezik, és ez a jó ebben.

Erre az előadásra készültek a versek, vagy pedig korábbi művek is megszólalnak?

A meglévők közül mazsoláztunk, de lesznek új dolgok, meglepetések, improvizáció is, úgyhogy a már megírt szövegek, és a spontán, ott született dolgok is hallhatók lesznek egymással keveredve.

És miért pont Lackfi János és Szabó T. Anna a vendéged?

Még Grecsó Krisztián is szívesen benne lett volna, csak sajnos nem ért rá. Első körben Annával és Jánossal kezdtünk el beszélgetni erről és szerencsére nagyon jól fogadták, mondták, persze nézzünk időpontot és így összejött, ráértek mindketten. Én borzasztóan boldog vagyok, hogy ilyen nyitottan állnak ehhez a dologhoz! Már az is nagy élmény volt nekem, amikor beszélgettünk az akkor még készülő szövegekről, és megtisztelve érzem magam, hogy hajlandóak voltak belevágni egy ilyen produkcióba. Hiszem, hogy nagyon jó lesz ez így, megnézzük hogyan is működünk mi együtt. Egy izgalmas fejesugrás lesz nekem is az ismeretlen vízbe.

Tehát akkor tervezed azt is, hogy a jövőben bevonsz más írókat is a zenés projektedbe?

Abszolút, a többiek is nyitottak, de Annával és Jánossal volt a legegyszerűbb egyeztetnem. Még tervezünk több ilyen koncertet is, tehát nem az a cél, hogy ez az egy legyen. Sokat beszélgettünk arról, hogy ezt meg kéne mutatni minél több embernek, na de még csak most kezdtük, és minden kezdet nehéz.

Lackfi János és Szabó T. Anna összeszokott páros, nagyon jól ismerik egymást, közös kötetük is megjelent már. Hogyan állt össze ez a produkció, hogyan néz ki ez a színpadon?

Egymásba folyik próza, vers, zene, a halkabb zene alatt párbeszéd hallható majd, de nem akarom elárulni a részleteket, mert igazán a produkció nagy része ott dől el a színpadon, akkor fogjuk látni, hogy ez hogyan is működik valójában. De már régóta próbálunk, folyamatosan küldöm nekik az aktuális ötleteket, megosztjuk egymással, úgyhogy a produkció egy része előre megírt lesz, de egy másik része meg ott, abban a pillanatban fog megszületni.

Tehát az előadás nagy része rögtönzés. Nem félsz az ilyen spontán, kiszámíthatatlan dolgoktól?

Én szeretem, ez mindig egy kihívás, és egy feladat, ez spannol fel, jó, ha van valami izgalom a színpadon, és nem a megszokott nyugalom, kiszámítottság, de persze az is jó, abból is lehet kreálni új ötleteket. De én mindenképpen szeretem azt, amikor valami miatt eggyel jobban kell figyelni, az kihozza az emberből a vadállatot, haha, na jó, azt nem, de résen kell lenni, és az mindig jót tesz az energiáknak.

Miben más az, ha valaki nem dalszerző, hanem szépíró?

Egészen máshonnan közelítenek meg egy témát, egy dallamot, és ez nagyon tetszik, de a végeredmény valahogy mindig ugyanaz. Általában hasonló dolgokat éreztek egy-egy dalhoz kapcsolódva, mint én.

Nagyon szerettem azt, amikor először leültem velük beszélgetni, és csak jött a szó és a gondolat. Nagyon élvezetes volt hallgatni őket, a zenészekhez képest teljesen máshogy jár az agyuk, és közben mégis ugyanúgy.

Hogyan?

Nem tudom elmagyarázni, talán ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani, hogy én az érzések után megyek, ők pedig megpróbálnak az érzések mögé nézni. Nehéz megfogalmazni, ezek is csak benyomások, intuíciók.

Eseménynaptár

2024. április
 1 
 2 
 6 
 8 
 9 
14
15
21
23
24
27
29