„Az én erdőm egy árnyas zöld rengeteg…” – Interjú Király Fannival
Király Fanni ékszertervező legújabb munkáiban az erdőt idézi meg. Apró gombák, pergamenből készült zöld levelek, mohák, zuzmók, színes drágakövek, apró csontmadarak mind-mind a művész kollekciójának kedves színei és formái. A B32 Trezor Galériájában október 17-én nyíló ERDŐ című kiállításán a természet körforgását kísérhetjük figyelemmel a tervező finom, törékeny, változatos ékszerein keresztül.
Mindig is inspirált a természet, az organikus formák, növények, virágok látványa. A mostani kiállításod konkrétan az erdőt idézi meg. Milyen a te erdőd, mi az, amit szeretnél bemutatni belőle az ékszereiden keresztül?
Az én erdőm egy árnyas zöld rengeteg, sok-sokféle növény és állat élettere. Üdítő menedék. Szimbolizálja számomra az egymásrautaltságot, az együttélést, néha akár a vetélkedést is. Az élet és a halál körforgását, ahol a ledőlt öreg törzsek számtalan fajnak adnak otthont, és számos kis csemetének teremtenek egy kis fényt, hogy megindulhassanak. Nagyon elgondolkodtatott Peter Wohlleben jól ismert könyve, a Fák titkos élete. Én mindig is úgy éreztem, – tudásom persze nem volt róla –, hogy a fák sok évszázad tanúiként megtestesítik az erőt, méltóságot, kitartást, együttműködést.
Gyerekkorodban mindig tele volt a zsebed kaviccsal, apró termésekkel, erre a tárlatra miket gyűjtöttél össze a tematikát tekintve?
Igen, gyűjtögető voltam, és az is maradtam. Hétvégi túráinkon fakéregdarabok, termések, hullott falevelek, szúette botok húzzák a hátizsákomat. És fotózom a fényeket, a párás távlatokat a fatörzsek között, az esőcseppeket az ágvégen, a mohák, zuzmók párnáit. A korhadt fatörzseken élő színpompás gombák látványukkal épülnek be az új kollekcióba, míg az előbb említett erdei kincsekről viaszlenyomatot is tudok venni, és struktúrájuk az ezüstelemek felületén köszönnek vissza.
Sokféle anyaggal dolgozol: ásvánnyal, gyönggyel, fával, pergamennel és még lehetne sorolni… Most ez hogy alakult, miket használtál fel a tárlatra?
Az ERDŐ sorozat pergamenékszerekből áll, de sok helyen használok fából és elefántcsontból készített elemeket is. A pergamenelemek főként a lombkorona érzetét keltik, az elemek összefogását kicsiny ezüstmadarakkal oldottam meg. Máshol a pergamenelemek formái gombákat idéznek, és absztrakt formájú strukturált felszínű ezüstelemek rögzítik őket. Felfüggesztésnél mattra csiszolt szodalitot, korallt, jadét használok, mert ezen ásványok színei a csipkebogyóra, a kökényre, a szederre emlékeztetnek. Izgat az a változás is, ahogy a halványzölden csillogó újszülött levelek kiteljesednek, erőssé és árnyat adóvá válnak, majd ősszel színűket váltva meleg sárga és vörös árnyalatúvá lesznek és megérlelik a terméseiket a fák és bokrok, kedvemre csemegézhetek az erdő ajándékaiból. Az ékszereimben az évszakok váltakozásával végbemenő körforgást, a színek változását, a tojással megtelő, majd kiürülő fészkeket is megidézem. Ritka éjszakai sétáim éjkék lombjai, vagy az alkonyi órákban az erdőbe laposan besütő vörös sugarak is megihlettek.
Egy interjúban olvastam, hogy Leon Bakst a szentpétervári orosz balett jelmeztervezője nagy hatással volt rád, pontosabban az, ahogyan ő az ékszereket használta, hol a karon, hol a háton, vagy a bokán, lapockán, egyszóval bárhol. Az Erdő ékszereit is kötetlenül viselhetjük?
Az új sorozat ékszereiben talán az a különleges ebből a szempontból, hogy sokukat aszimmetrikusan kell viselni, illetve a plakáton is szereplő Lombkorona nyakéket hátul egy hosszú lánccal szabályozhatjuk, végein apró csontmadarak himbálóznak a hátunkon. A játékosság nagyon fontos nekem.
Hogyan látod, alkalmi vagy éppen a mindennapokban is hordható ékszereket készítesz?
Én néha attól félek, hogy a nagyobb méretű ékszereimet – bár én nem kifejezetten alkalmi ékszernek szánom – nem merik viselni az emberek. És Operabál csak egyszer van egy évben. De szerencsére mindig megnyugtatnak azok a fantasztikus nők, akik hordják a darabjaimat, hogy ne aggódjak, ők télen, nyáron, – persze a megfelelő egyszínű ruhával –, de hordják a nagyobb, különlegesebb nyakékeimet is. A kisebb ékszerek pedig tényleg hétköznapi öltözékhez is viselhetőek. Én is mindig viselek ékszert, ha elmegyek itthonról. Erről a belső folyamatról, a kortárs ékszerhez fűződő személyes viszonyról mesélnek egyébként a portréfotók, amik 2022-24 között Rákossy Péter fotóművésszel együttműködésben születtek. Modelljeim azok a gyűjtők, lelkes ékszerrajongók, akik megmutatkoznak saját kedvenc ékszerükben, és mesélnek is róluk. A Tárlaton az Ékszereink üzenete kibővített fotósorozatot is bemutatjuk Péterrel.
Az ékszerkészítés számodra meditatív tevékenység, ilyenkor mindent kizársz a külvilágból. Sokan egy sétát a természetben, egy erdei utat is így élnek meg. Látsz hasonlóságot?
Ez a sorozat épp azért olyan kedves számomra, mert ahogy mondod, mindkét tevékenység alapvető szükségletem a testi-lelki jólétem szempontjából, és valóban meditatív állapotnak élem meg. Kitölti a teljes időmet, a hétköznapok alkotómunkája és a hétvégi erdei barangolás gyalog, vagy kerékpáron. Ahogy az emberek vágynak a vízpartra, én úgy vágyom az árnyas erdőbe. Az hogy ezt a szenvedélyes vágyakozást az új ékszereimben tárgyiasíthatom, nagy örömmel tölt el.
A kiállításhoz katalógus is készült melyet 2004 óta sorozat formájában is publikálsz. Ez lesz az ötödik a sorban, amely tartalmazza az elmúlt négy év munkáit. Így látható lesz az új ERDŐ pergamenékszer-sorozaton kívül, az előző évben készült CSODAKAMRA és DEBUSSY kollekció is. Miért tartod fontosnak azt, hogy a munkáidról mindig katalógus készüljön?
Az általam készített ékszerek az életem részei. Jó érzés tudni, hogy attól hogy már nincsenek a birtokomban, bármikor kézbe vehetem ezeket a kis sorozatként megjelent köteteket, és fel tudom idézni, hol tartottam az életemben, amikor készültek. Modellként a lányaim szerepeltek bennük, az első kötetben a nagyobbik négyéves volt. A katalógusok által a munkáim messzebbre is eljutnak, mint konkrét valóságukban, hiszen 1000 példányt osztok szét azalatt a pár év alatt, amíg az új kötet elkészül. A mostani ötödik katalógus az általad felsorolt sorozatokat tartalmazza, és a B32 Galériában tartott kiállításon is feltűnik majd egy vitrinben a Lótusz sorozat egy-két markánsabb darabja. Míg az elmúlt egy évben készült és hazai kiállításon még nem bemutatott Debussy és Talált Kincsek/Csodakamra ékszerei az Erdő mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a tárlaton.
