„El kell kapjam” – Interjú Kollányi Yuloval
Tíz év plakátokon, betűkön és színeken keresztül – a B32 Galéria jubileumi kiállítása nemcsak egy korszakot, hanem egy vizuális világot is ünnepel. Ennek a világnak az egyik meghatározó alkotója Kollányi Yulo tipográfus és plakáttervező, aki a kezdetektől formálja a galéria arculatát. A munkái egyszerre letisztultak és játékosak, mindig egy kicsit más szemszögből mutatják meg, mi minden fér bele egy kultúrtér életébe.
Kovács Gabi Kollányi Yuloval beszélgetett
A kiállítás megtekinthető november 28-ig munkanapokon 10 és 18 óra között, a programok függvényében.
Tíz éve dolgozol együtt a B32 Galériával. Hogyan emlékszel vissza az első közös munkákra, és miben változott a vizuális arculat az évek során?
Tíz év alatt a B32 Galéria több mint 400 eseményéhez, kiállításokhoz, színházi előadásokhoz és egyéb programokhoz készült plakát. Az első feladatom a Magyar Elektrográfiai Társaság gyűjteményes tárlatának plakátja volt. A társaság egy 1996 óta működő művészeti csoport tagjaiból alakult, kísérletező művészek és művészeti szakemberekből álló társulás – ez az újító szándék vezette őket az elektrográfiához, az elektronikus alkotáshoz. A plakát készítésekor meg kellett találni az elektrográfiához passzoló stílust, az információk, a művészek nevének elegáns, befogadható megjelenítését. Én alapvetően minimalista stílusban szeretek dolgozni, úgy gondolom erősebb, jobban működik a plakát, ha csak az alkotás, vagy adott esetben egy kiállítás emblematikusabb darabja és a cím harmonikus képe dominál. Nem sokkal később a B32 is modern, letisztult arculatot kapott, melyet a Zwoelf stúdió készített, ehhez igazodva alakultak a plakátok és meghívók is. Ezt az arculatot használjuk ma is, mindig frissítve, kicsit alakítva a határokon belül, és ez azóta is egységes képet ad a programoknak.
A plakátjaid mindig karakteresek és tipográfiailag tudatosak. Mi a legfontosabb számodra, amikor egy új B32-es plakátot tervezel – a hangulat, a tartalom vagy a vizuális ritmus?
A legfontosabb a hangulat: „el kell kapjam” az embereket, meg kell értenem és kiegészítenem a művész mondanivalóját. Rengeteg reklámot és plakátot látunk minden nap. Ebben a közegben kell kitűnni, de legalábbis feltűnni, hogy eljussunk a közönséghez, felkeltsük az érdeklődését. Amikor dolgozom a mű vagy az előadás látványa, hangulata határozza meg a plakát vizuális ritmusát. Minden esetben igyekszem az alkotásokhoz passzoló betűket, színeket választani, harmonikus, esztétikus, vagy épp meglepő elrendezést kialakítani, a tartalmat kényelmesen befogadható módon elhelyezni, hogy végül maga a plakát is egy vizuális élmény legyen.
A jubileumi kiállításon sok különböző korszak és stílus találkozik. Hogyan választottad ki, mely munkáid kerüljenek be, és mit gondolsz, mit mesélnek ezek a plakátok a galériáról és rólad, mint tervezőről?
Igyekeztünk a lehető legnagyobb merítést adni az elmúlt tíz évből, szinte az összes esemény anyagát kiállítottuk. A tárlaton megjelenő plakátokat Pintér Sonja, a B32 vezető kurátora, és Feledy Fruzsina szervező rakta össze, ami hatalmas munka volt. Tíz év programjait áttekintve, aprólékosan, precízen egyeztetve alakult a tárlat, de még a megnyitó napján is változtattuk kicsit az elrendezést. Úgy érzem, a kiállítás tökéletesen megmutatja, milyen sokszínű és változatos programok vannak nap mint nap a B32-ben, ugyanakkor látszik az is, hogy sok állandó, visszatérő művész, társulat, zenész és alkotó fordul meg nálunk.
Tudjuk, hogy az újrahasznosítás is közel áll hozzád. Hogyan kapcsolódik ez a szemlélet a grafikai munkádhoz? Hatással van arra, ahogyan anyagokhoz, formákhoz vagy színekhez nyúlsz?
Bár valóban sokat foglalkozom az újrahasznosítással (szabad időmben ékszereket és táskákat készítek használt vagy maradék anyagokból), ezt a törekvésemet kevéssé lehet a digitális munkámban érvényesíteni. A nyomdai anyagoknál a pazarlást lehet valamennyire visszafogni, kevesebb nyomtatással, a lejárt plakátok papírjának használatával, újrahasznosításával.
Ha az elmúlt tíz évet kellene egyetlen plakáttal megidézned, melyik lenne az? Melyik a legkedvesebb munkád?
Több olyan plakát is van, amely a művész vagy a kiállított tárgyak miatt közel áll hozzám, és mindig örülök, ha sikerül különleges, harmonikus tipográfiai megoldásokkal kiteljesíteni egy posztert. Nekem az egyik legkedvesebb az El Kazovszkij kiállítás plakátja, a művész munkássága, intenzív és expresszív alkotásai, látásmódja lenyűgözően egyedi. Szeretem a FISE kiállításait is, ahol sok, különböző stílusú művész jelenik meg, és az Art Fair plakátjait, amihez igyekszünk Pintér Sonjával mindig valami érdekes megoldást, különleges fotót használva igazán figyelemfelkeltőt készíteni. De kedvelem a kortárs ékszerkészítők, üvegművészek és keramikusok meghökkentő tárlatait, ahol sokszor földöntúli formák jelennek meg. A B32 elmúlt tíz évét bemutató plakátkiállítás anyagából is jól látszik, hogy a galéria munkatársai mindig igyekeznek kiemelkedő és különleges alkotókat, zenészeket, művészeket meghívni a Bartók Béla úti galériába, hogy a látogatók tartalmas és felemelő programokkal találkozhassanak.
Akik nélkül ez a kiállítás nem valósulhatott volna meg:
Kollányi Yulo
Benedek Levente
Kálmánczhelyi Zoltán
Lossonczy Bazsó
Muszka Gergő
Hatalmas köszönet:
Feledy Fruzsina
Földi Annamária
Fotók: Novák Doro
