„Fontosnak tartom a stabil alapokat” – Interjú Fülöp Tünde textilművésszel

Fülöp Tünde textilművész számára a legfontosabb a textil, a szövet, mint olyan alapanyag, amelyet megformálva és alakítva képes kifejezni a körülötte zajló világot. A kiállításon tíz különböző egymástól eltérő mintázatú sávolykötés mintázat látható, amelynek alakításában egy szövöttanyag-tervező programot is használt a művész.

A Variációk egy témára című kiállítás július 3-ig látogatható a B32 Trezor termében.

Kovács Gabi Fülöp Tündével beszélgetett.

„Szövet-Tan” című előző tárlatod gondolati folytatása ez a mostani. Ezúttal a sávolyszövés struktúrája, ritmusa, szabályossága kerül középpontba. Látványra a sávolykötött anyagok simának sűrűnek, erősnek látszanak. Mit lehet tudni erről a technikáról?

A szövésben az alapkötések a legfontosabb kötésmódok, amelyeket a szövetek létrehozásához használnak. Ezek a kötések egymásra merőlegesen haladó fonálrendszerekből állnak, hosszirányban a láncfonal, szélesség irányában pedig a vetülékfonal. A kötésmódok a fonálrendszerek egymáshoz viszonyított elrendezésével különböznek egymástól és egyedi kötésmintát alkotnak. A sávolykötés az alapkötések közül az egyik, ahol a kötéspontok átlós irányban sorakoznak és az így kialakuló vonalak párhuzamosan haladnak a szövetben. A sávozottság kétféle lehet, S vagy Z irányú. Minden alapkötésből készülhetnek rá épülő levezetett kötések. Egy-egy kötéspont hozzáadásával vagy a sávoly irányának, meredekségének megváltoztatásával.

A szövetek kötéspontjai nagyon fontosak. Ezek határozzák meg egy anyag mintáját. A mostani kiállításon ez hogyan válik láthatóvá?

A két fonalrendszer találkozása és azok kereszteződési pontjai határozzák meg az anyag mintázatát. Más-más hatást kapunk attól függően, hogy a láncfonal vagy a vetülékfonal kerül felülre. Ez a különbség tovább fokozható, ha a tervezés során különböző színeket alkalmazunk. Kiállítási anyagomban tíz eltérő mintázatú sávolykötést hoztam létre. Munkámat egy szövöttanyag-tervező program segítette, mellyel meghatározhattam a színek találkozásait, a sávolyirányt és a mintázatot.

Fontosnak tartom a stabil alapokat – hiszen ezekre építkezünk, ahogy az életben is. Fekete-fehér mintával elkészítettem az alap sávolykötést, valamint az erre épülő levezetett kötéseket. Ezek a 30×40 cm-es piros keretekben láthatók, mint a körülöttük elhelyezkedő variációk előképei.

Egy interjúban mondtad, hogy: a fonál a munkaeszközöd, ez kapcsol össze emberekkel művészettel. A sávolyszövés milyen kapcsolatot jelent a világgal?

Köztünk, emberek között is megannyi kapcsolódási, kötődési, találkozási pont van. Ezek meghatározzák viselkedésünket, kommunikációnkat – akár még az arcunk mimikáját is. Nem mindegy, kivel, hogyan és mikor futunk össze. Ennek megfelelően váltunk hangnemet, ruhát, beszédstílust. Megvannak az alapvető személyiségjegyeink – az „alapszövetünk” –, amelyre aztán felépítjük saját arculatunkat, mintázatunkat.

Ennek a kapcsolódásnak egy másik formáját is szeretném kifejezni: a tanítást. Textilműves pedagógusként dolgozom a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumban. A végzős évfolyam diákjai a szakmai elméleti tudásukból is vizsgát tesznek, ahol elkerülhetetlenül találkoznak a sávolyszövéssel és annak tulajdonságaival. Ebben a kapcsolódásban nekem is meghatározott, felelősségteljes szerepem van.

Gyakran használsz kortárs anyagokat, mint például videoszalagot, filcet. Ezek az anyagok az előző, Szövet-Tan című tárlatodon is jelen voltak. Most is láthatunk hasonlókat?

Most is láthatunk hasonló anyagokat. Izgalmasnak találom a különféle anyagok és felületek ütköztetését: lágy és kemény, fényes és matt kontrasztokat. A videószalag leheletvékony, fényes felülete és a filc puha, sima tapintása számomra mindig lenyűgöző – megunhatatlan párosítás.

Mit jelent számodra a geometria?
Már gyermekként, amikor a geometriát tanultam, elvarázsolt a szépsége. Bevallom, nem szerettem a matematikát, de amikor a témánk a geometriához ért, mindig izgatottan vártam, hogy végre vonalzót vehessek a kezembe, és egyeneseket, vonalakat, háromszögeket, négyzeteket rajzolhassak.

A geometria számomra biztonságot, stabil alapokat és megnyugvást jelent. Lelassítja a tekintetemet, szemlélődésre, megpihenésre hív.

Olyan sok zaj és káosz vesz körül bennünket – megannyi szín, forma, amelyek folyton mozognak, ütköznek. Állandóan valami újat akarunk: frisset, színeset, vibrálót, ami kizökkent, felpörget, újdonságként hat ránk.

A geometria és a szövés számomra menedéket jelentenek. Tisztaság, rendezettség, harmónia – ahogy a szavakat egymás után írom, már látom is a szövés sorait a szemem előtt, és megpihenek. Mert megérkeztem.

Érdekes témákat is beleszősz a munkáidba, Életünk fonala című alkotásodban az Erik Erikson pszichológus által felállított pszichoszociális fejlődéselméletet dolgoztad fel. Ezzel a VII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé díját is elnyerted. Hogyan találod meg a témáidat?

Mesterdiploma-munkám egyfajta komfortzóna-elhagyás is volt számomra. Hiszem, hogy a fejlődéshez ki kell lépnünk a megszokott kereteink közül.

Számomra ez a minimalista színhasználat és a geometriára épülő mintakészlet elengedését jelentette.
 A témáimat általában könnyen megtalálom – több forrásból is tudok meríteni, ha inspirációra van szükségem. Az egyik ilyen forrás a geometria: az alapok, az alapvető formák, a ritmus. A másik a szövés technológiai alapjai, elsősorban a kötéstan. A harmadik pedig mindig változó – sokszor intuitív. Lehet egy kiállítás, egy esemény, egy izgalmas forma vagy élmény, ami éppen hat rám.

Az Életem fonala című mestermunkám Erikson pszichoszociális fejlődéselméletére épült. Ebben a munkában az emberi fejlődés különböző szakaszaival, a pszichológiai folyamatokkal foglalkoztam.

Mindezeket a tartalmakat feldolgozva, átültetem a saját vizuális világomba. Hozzáteszem, „beszövöm” a személyes történetemet is.

A szövettel bármi megmutatható a világból?

Ez egy érdekes kérdés. Úgy gondolom, mi, művészek, a világot megannyi eszközzel próbáljuk megragadni és megjeleníteni.

Számomra a textil, a szövet az az alapanyag, amelyet formálva és alakítva tudom mindezt kifejezni. A végleges kép, minta vagy forma azonban sokmindentől függ.
Ha elegendő időt, energiát, elszántságot és türelmet fektetek bele, hiszem, hogy valami megmutathatóvá válik.

Nem a teljes egész, de egy részlet, egy töredék igen.

Természetesen az eredeti élményt, benyomást átalakítom – hiszen mindez átszűrődik a személyes látásmódomon, ahogy azt korábban is említettem.

FOTÓ: Aczél Márk/@ampictorial