ÖNAZONOS TÁRLAT – Interjú Monori Anita keramikusművésszel
Monori Anita keramikus egyedi, törékeny porcelánjainak elkészítéséhez modern technikákat, CNC marást és 3D nyomtatást is használ. Tárgyaiban keveri a modernt a tradicionálissal. Szereti a madármotívumokat, mostani sorozatában egy tizenkilencedik századi japán festett állványból átemelt daru képei láthatóak.
A Párhuzamok és kereszteződések című kiállítása szeptember 13-ig látogatható a B32 Galéria Trezor termében.
Kovács Gabi a művésszel beszélgetett.
Beszédes a kiállítás címe: „Párhuzamok és kereszteződések”, de ez nem véletlen, hiszen a kiállított tárgyakban a modern technológiát keveri a tradicionálissal. Ez most hogyan jelenik meg a kiállításán?
Ez egy folyamatosan jelenlévő kísérletezés nálam, mivel az élet úgy hozta, hogy nem csak a kerámia művészeti munkáimból élek, hanem grafikai és dekorációs kivitelezésekkel is foglalkozom. Az ilyen jellegű munkáim során természetes, hogy digitális eszközökkel is dolgozom és ezeket hol többé, hol kevésbé beépítem a művészeti munkáimba is, így ez egy állandó párhuzamot képez az életemben. Viszont azt gondolom, hogy nem szakadhatunk el teljesen a kerámiaművészet tradicionális technikáitól sem, mivel ez az alapja és részben ez adja a „lelkét” is a tárgyaknak. Ezért próbálom mindig a megfelelő arányokat és az egyensúlyt megtalálni ezek közt a technológiák közt.
A mostani tárlatban megjelenő, konkrét technológiai kereszteződések például, hogy a porcelán dekoráció területén jellemző, hagyományos mázalatti díszítéseket helyeztem előtérbe, ami hozta magával a pecsételés lehetőségét is. Ezekhez digitálisan rajzoltam meg vagy át a mintákat és lézer gravírozással készítettem el a pecséteket hozzá. Egyes tárgyakon szerepelnek 3d nyomtatásból eredő „digitális motívumok” rátét-mintaként.
A hagyományos fröcskölt dekorációt is megpróbáltam újraértelmezni, a fújt minták -és a szórópisztoly lehetőségeivel kísérletezve. A máz feletti dekoráláshoz, plottervágott sablonokat készítettem, szintén digitálisan megrajzolt, vektoros anyag alapján.
Eddig főleg a formára a felületek megmunkálására fókuszált, azonban az utóbbi időben a tárgyak grafikai oldala izgatja. Miért fordult erre az érdeklődése.
Voltak korábbi tárgysorozataim is, ahol hangsúlyosak voltak a grafikai minták. Viszont az elmúlt három évben, amikor – az MMA ösztöndíj keretein belül – mélyrehatóbban tudtam kísérletezni olyan digitális eszközökkel mint a CNC maró, a 3D nyomtató vagy a 3D scanner, akkor elsődlegesen az eszközök használatának az elsajátítására és a formák és felületek létrehozásának módjára fókuszáltam és a sok új impulzus miatt a grafikai kifejezésmód a háttérbe szorult, pontosabban nem maradt rá időm…
Így most – az Újbuda Mecénás ösztöndíj keretein belül – alapvetően ezt a hiányt szerettem volna pótolni.
Gyakran használ madármotívumot, mi vonzza ebben a madárformában?
A daru motívum azt hiszem egy nagyon sorsszerű találkozás volt. Azok a tárgyak, amelyeken a darvak szerepelnek, az első darabjai a most bemutatott sorozatnak és a Nemzetközi Kerámia Stúdió, „Gyökerek” című szimpóziumán készültek. A szimpózium célja az volt, hogy az ott készülő alkotásokkal a Néprajzi Múzeum gyűjteményére reflektáljunk, egyéni módon. Én itt a tradícionális dekorációs technikákkal és a mintákkal, motívumokkal kezdtem el foglalkozni. Ebből a kutatásból származik ez a daru motívum, ami egy 19. századi – Japán festett állvány mintájából lett átemelve. Ekkor elsőként csak arra fókuszáltam, hogy melyek lehetnek azok a minták és motívumok, amelyek számomra, egy új közegbe helyezve, organikusan felhasználhatóak lehetnek, amelyek köré egy új „történetet” írhatok. Majd ehhez automatikusan társult a tartalmi jelentés is, ami egy újabb individuális értelmezési lehetőséget ad a tárgyaknak.
Ahogyan a kiállításról írja, a tárgyak motívumvilágában az élet és az örök élet szimbólumai jelennek meg, mint: víz, eső, vihar, de az emberi természet árnyoldalát is ábrázolja. Ezek miért fontos témák az ön számára, vagy hogyan fontos témák?
Az egész sorozat egy hosszabb folyamatot jelenít meg. Ugyan nem szándékosan indult így, de a témákba egy ponton belefonódtak a saját életem történései és lelki megtapasztalásaim is. A pozitív hozadéka ennek az lett, hogy végül egy nagyon önazonos tárlat jött létre. Vannak érzések amelyeket az adott pillanatban átéltem és úgy fest fontos volt ezeket valamilyen módon „kiadni” magamból, de a témák amiket érint, örökérvényű részei az életnek, így talán más számára is elgondolkodtatóak lehetnek. … Néha szükségszerű az újrakezdés, az alapok újragondolása…hiába törekszünk egyensúlyra, az néha felborul….és előfordul, hogy meghasonlunk önmagunkkal vagy másokkal… –
Fontosnak tartottam, hogy a kiállításon ne hosszas motívum elemző szövegek legyenek, hanem inkább csak egy-egy gondolatfelvetést akartam megjeleníteni, amivel mindenki a maga útján értelmezheti a látottakat.
„Fő inspirációs forrásom, ha valami olyat hozhatok létre, ami másoknak is örömet okoz. Mindig figyelem a környezetemben zajló eseményeket, igyekszem követni az aktuális trendeket, hogy naprakész ötletekkel állhassak elő”- mondja önmagáról. Ez a gondolat az esztétikumról szól, vagy arról, hogy a technika és a forma tekintetében is mindig szeret naprakész lenni?
Nem lehet csak az esztétikum irányából közelíteni, szerintem fontos a forma és a technika felől is naprakésznek lenni, mivel ezek szervesen összekapcsolódó dolgok, lehetetlen is lenne ezeket elválasztani egymástól. A tárgyak tervezése és megalkotása akaratlanul megkívánja, hogy legyen egy problémakör/ gondolati háttér, ami mentén el lehet indulni. Ez nálam gyakran az új megoldások keresése felől indul, de akaratlanul is társulnak hozzá a belső gondolataim, az élet történéseivel kapcsolatos reflexióim..
De a gondolatoknak, témáknak is nagyon aktuálisnak kell lenniük, ezért is fontos lépést tartani minden szempontból, hiszen belső igényből, de nem csak önmagam számára készítem ezeket a tárgyakat.
Szeret kutatni, új dolgokat felfedezni, mik foglalkoztatják még mostanában?
Egy kiállítás befejezése után mindig marad olyan „feladat” ami nemsikerült vagy nem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem, így egy kis pihenés után ezekkel fogok elsőként foglalkozni. Mindig a legújabb téma foglalkoztat leginkább, ami jelenleg az „egyensúly”, az „egyensúlyban maradás” – A kiállításon látható, ehhez kapcsolódó tárgy, valójában több darabos sorozatnak indult, de sajnos két eleme tönkrement, így most kicsit magányosan áll a térben. Ezt és az ehhez kapcsolódó sorozatot mindenképpen szeretném folytatni és ha lehet „megtalálni az elveszett egyensúlyt.”
Ezenkívül is vannak már őszre tervek, mert novemberben lesz egy páros kiállításunk Strohner Márton keramikusművész barátommal, illetve részt veszek a Friss Termés Iparművészeti szalon és vásáron, amire szintén sok mindennel szeretnék még készülni.
Fotók: Aczél Márk / @ampictorial
